Egy alkoholista szülő gyermekének vallomása

Ashley Tieperman tizenegy olyan dologról beszélt, amit az alkoholisták gyerekei általában titokban tartanak.Komoly problémát jelent 2016-ban, hogy rengeteg ember rákap az italozásra, amivel akkor nem lenne baj, ha felismernék, hogy olyan szinten az alkohol rabjai, hogy azzal nemcsak a saját, hanem a családjuk és a környezetük életét is tönkreteszik.

Egy alkoholista gyermekének lenni egyáltalán nem könnyű, ahogy erről beszélni sem, de Ashley Tieperman, akinek az édesapja alkoholista volt, most tizenegy olyan dologról beszélt, amiről általában hallgatni szoktak azok, akik az övéhez hasonló helyzetben vannak.

Az Upworthy szerzője elmondta, hogy az ő családjában nem jött el az a pillanat, amikor mindenki rájött volna, hogy az apja függő. Ashley úgy gondolja, hogy ő valójában tudta, annak ellenére, hogy soha nem látta, hogy ivott volna, mert az apja általában úgy ért haza a munkából, hogy már túl volt az ötödik feles vodkán, az italos üvegeket pedig a garázsban és a fürdőszobában dugta el.

Ashley őszintén beszélt arról, hogy kiskorában mindig sírt, ha a családi vacsorafoglalás négy személyről háromra csökkent, amikor egy üveges tekintetű férfi bukott át a küszöbön. Elmondása szerint, bár nem ő itta a vodkát, mégis ő érezte a fájdalmat a kihagyott születésnapok miatt.

A lány annyi bocsánatkérésként vásárolt csokis fánkot kapott, hogy attól már 200 kilósra kellett volna híznia. Emellett sokkal gyorsabban kellett felnőnie, mint más gyerekeknek, ugyanis őt a tapasztalatai formálták olyanra, amilyen most.

Ashley éveken keresztül a naplójának sírt, hogy miért vele történik mindez, és miért nem mondja el senki, hogy mivel jár, ha olyasvalakit szeretsz, aki függő. Ez az állapot rákényszeríti az embert arra, hogy más szemmel lássa a világot.Ashley a következő dolgokat tanulta meg abból, hogy az apja alkoholista:

Amikor az odaégett pirítós miatt megy az üvöltözés, valószínűleg valami más is van a háttérben: Ashley családjában mindennapos volt, hogy mindenért és semmiért való üvöltözés, hiszen így könnyebb volt elkerülni a zavarba ejtő témákat. A család minden tagja másképpen kezelte, hogy a családapa alkoholista.

Ashley bátyja sportolt, az anyja habfürdőt vett, míg ő az ajtókat csapkodta, majd a pasijait, amiért azok nem értették meg elsőre, hogy milyen családi titkokkal kell együtt élnie. Ashley szerint mindegy, hogy ki és hogyan próbál megbirkózni a dologgal, mert a fájdalmat mindenki máshogy érzi.

A fehér lovas herceg ezt nem tudja elrendezni: Ashley számára a fiúk jó menekülőutat jelentettek fiatalkorában, de mind lelépett, amikor a lány azt várta volna tőlük, hogy szabadítsák meg attól a fájdalomtól, amiben fel kellett nőnie.

A lány elmondta, hogy a srácok hiába tűntek valódi hercegnek, mert nem menthették meg, és semmit sem tehettek jóvá. Ashley végül ráébredt, hogy önmagát kell rendbe tennie, amennyiben igazi, erős kapcsolatot akar.

„El ne mondd senkinek!” - ez volt a mantra: Ha Ashley apja lyukat ütött a falba, akkor az anyja fogott egy képek, amivel eltakarta. A lány, főleg tinédzserként, legszívesebben leszedte volna a képet, hogy mindenki lássa, hogy mi történik.

Idővel azonban rájött, hogy ez nem az ő döntése. A szüleinek munkája volt, számlákat fizettek Ashley lassan megtanulta, hogy sok ember megpróbálja takargatni, ha valami nem működik, főleg akkor, ha olyan világban élünk, ahol a tökéletességet várják el az embertől.

A barátok nem fognak megérteni, de attól még szükséged van rájuk: Amikor Ashley nem bírta tovább az ígéretek súlya alatt, és minden uralhatatlannak, reménytelennek tűnt, akkor a lányt meghallgatta a barátnője, aki megnyugtatta.

A barátok a pokolba is lemásztak vele, de csak akkor kezdték onnan felhúzni, amikor Ashley készen állt erre, ezért a lány örökre meg akarja tartani a barátait.

A függőséget nem tudod meggyógyítani, de segíthetsz: A kamasz Ashley úgy döntött, hogy összehívja a családi kupaktanácsot, amit egy dallal indított: „Ez a te életed, az vagy, aki lenni szeretnél?”

A terv sikertelennek bizonyult, mert ez nem csak a kislányon múlt. Ashley családjának egyik tagja sem tudott olyan tervvel előállni, ami bevált volna. A lány apjának rengeteg mindent el kellett veszítenie, ami végül a gödör aljára lökte.

Onnan nem volt könnyű kimászni, mert Ashley nem tehetett mást, mint várt, imádkozott, és reménykedett, hogy az apja, akit szeret, segítséget kér.

A gyógyulás kínos: Ashley kapott egy forgatókönyvet az apja tanácsadójától arról, hogy mit mondjon, tegyen, ha az apja visszaesik. A lány legszívesebben a kukába dobta volna a dokumentumot.

A férfi gyógyulása Ashley számára nagyon nehéz volt. Az egész családnak meg kellett tanulnia, hogy hogyan éljen másképpen, ez pedig eleinte azt jelentette, hogy egymás lábára léptek az új táncban.

A családtagoknak új szavakat kellett tanulniuk. Ilyen volt például a bizalom, a tisztelet, aminek jelentését időbe telt felfogniuk, ám Ashley szerint ezek a kínos helyzetek teljesen normálisak ilyenkor.Képtelen vagyok a függőségről múlt időben beszélni: Ashley arról is beszélt, hogy egy függő életében soha nem vezet egyenes út a gyógyuláshoz. Ezt nagyon korán meg kellett tanulnia, ugyanis az apja többször belefogott a 12 lépcsős programba.

A végén Ashley legszívesebben a fal felé fordulva gömbölyödött volna össze, amikor meghallotta az Anonimokat, de eljött az a nap, amikor az apja gyógyulása tartósnak ígérkezett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Ashley képes lenne múlt időben beszélni az apja alkoholizmusáról, mert a családja naponta szembesül a függőséggel kapcsolatos problémákkal.

Nem egyszerű bulikba, esküvőkre járni: Ezek után egyértelmű, hogy Ashley családja az ünnepekkor nem vörösborral koccint, a hűtő sincs tele sörrel. A lány bízik benne, hogy eljön az az idő, amikor könnyebben átvészelik a lagzikat, de arról is beszélt, hogy még most is előfordul, hogy rossz szemmel nézik, ha az apja diétás kólát kér a drága whisky helyett.

Emellett a paranoia sem könnyíti meg a dolgot, mert Ashley látja, hogy az apja mennyire feszeng, amikor folyik az alkohol, és olyan emberekkel beszélget, akiket alig ismer. A lány most már tudja, hogy a félelme, ami sokáig kitart, azért van, mert szereti az apját.

Nem lesz szebb a világ, ha lehunyod a szemed: Ashley arról is beszélt, hogy mindenki retteg az ismeretlentől, a világ pedig soha nem lesz barátságos hely. Szeptember 11. után az apja a alkoholba menekült, míg Ashley fiúzott, alkoholt ivott, biliárdasztalon táncolt, hogy ezzel tompítsa a rettegését. Mára viszont megtanulta, hogy az élet mindenkinek fáj, de az embernek magának kell eldöntenie, hogy hogyan akar megbirkózni a sötétséggel.

Ne viseld a „Rúgj belém te is, az élet szar” feliratot: Ashley néha csak a rosszat látja, amikor tükörbe néz. Tudja, hogy ez nem normális, de vigasztalja, ha valami nem működik, mert orrhonosan érzi magát ezekben a helyzetekben.

Számára az a könnyebbik út, ha hagyja, hogy a családi múlt árnyéka mindenhova kövesse, ő pedig elmerülhet ebben a sötétségben. Most már viszont megtanulta, hogy minden nap fel kell kapcsolnia a villanyt, hogy megírja a következő fejezetet a saját gyógyulása regényében. Tudja, hogy soha nem jutna fel a hegy tetejére, ha hagyná, hogy minden rossz lehúzza.

A megbocsátás is teljesen rendben van: Ashley kapott olyan tanácsokat, hogy írja meg az apahibáztatás himnuszát, majd töröljön ki mindent, ami az élettörténetét formálta. Ő nem ezt tette, hanem inkább az apjával együtt tanulja, hogy hogyan lehet az apró dolgoknak örülni. Ilyen volt például az, amikor az apja kereket cserélt a lány autóján, aki aznap tudta, hogy az apja nem lesz túl részeg ahhoz, hogy segítsen neki.

Nem tudom elfelejteni gyerekkorom sötét éjszakáit: Ashley megtanulta, hogy meg kell szabadulnia a keserűségtől akkor is, ha nem tudja elfelejteni a gyerekkora sötét éjszakáit. Tudja, hogy minden nap szeretheti az apukáját, és megtanulhat bízni az Új Apukájában, akinek a tekintete tisztább, a szíve teljesebb, és megmenti, ha hívja.