Ezért ünnepeljük december 25-én a karácsonyt

Hóapó, Befana anyó, Joulupukki, Santa Claus, Jézuska hozza az ajándékot
Ma már szinte természetes, hogy a családok karácsonykor fenyőfát díszítenek. Pedig az első karácsonyfát csupán a 17. században állították Elszász vidékén. Sokáig csak a német területeken terjedt az új hagyomány, aztán 1820 körül hazánkban is megjelent a karácsonyfa.

A karácsonyi ünnep keletről származik, ahol már a 2. században megünnepelték az emberi alakban megjelenő Istent. Ez a nap azonban január 6-ra esett. Az ünnepet hamarosan Róma is átvette.

Később, amikor Jézus születésének ténye az egyház révén elterjedt, külön ünnepet kapott a csodálatos születésnap, december 25-ét. Az emberek ebben az örömnapban a Kisjézus születését, a szegény jászolban fekvő kisgyermek világrajöttét ünnepelték. Ezt jelenítették meg a régi misztériumjátékok, s ez él még ma is néhol a betlehemezés szokásában. A pásztorok a csillag fénye után találnak rá a Kisjézusra. A Háromkirályok - akiket hol a három életkor, hol a három akkor ismert földrész képviselőinek tartottak - a földi világot, az angyalok pedig a túlvilágot hozzák a népi játékba, parasztemberek és lányok naiv megjelenítésében, vagy lelkesen szavaló, bajuszos subás kisfiúk verseiben.

A misztériumjáték a 18. századtól kezdve kiszorult a templomokból, de a karácsonyi színjáték és a templomban felállított díszes betlehemi jászol sok helyen megmaradt. Sőt, kiegészült az ünnepre való felkészülés mozzanataival. Ide tartozott az adventi templomba járás, de még a nagytakarítás, a disznóvágás és a borfejtés is. Ezt követte az ünnep középpontja: az éjféli mise és a karácsonyi istentisztelet, majd a sort lezáró ünneplés: a terített asztal és a vendégeskedés.

A városiak karácsonyi szokásaiban már jobban összemosódtak az egyes szakaszok, és eltolódtak a világi ünneplési formák irányába, főleg ott, ahol kimaradt a templomlátogatás, mint az ünnep központi, áhitatos mozzanata.

A karácsonyfa a templom formáját és hangulatát viszi az otthonokba, a gyertyák és a csillagszórók ragyogó fényességet árasztanak. A csengettyűk hangja úgy hívogat mindenkit a karácsonfa alá, mint a harang a templomba.
Többféle magyarázatot is ismerünk a karácsonyfa díszeinek értelmezésére. A gömbök éppúgy jelenthetik az almát, mint a világmindenséget, azaz az égitestek és bolygók járását,  a csillogó girlandok pedig a kígyót - hiszen december 24-e Ádám és Éva névnapja. A lépcsőzetesen elhelyezkedő gyertyák egyes értelmezések szerint az esztendő folyamán növekvő és csökkenő világosságot szimbolizálják. A csúcson lévő csillag egyszerre idézi a delelőjén lévő Nap és a betlehemi csillag ragyogását.

Karácsonykor a család életében a karácsonyfa a főszereplő. Szép és titkos szertartásnak tekinthetjük már magát a díszítést is, nem beszélve az ajándékok kitalálásáról, összegyűjtéséről és elkészítéséről, valamint az ilyenkor szokásos sütés-főzésről.

Amikor végre megszólal a csengő, áhitatos pillanatokat teremt a várakozás, a gyerekek izgalma, az együttlét szépsége. Következhet a közös éneklés, a zenehallgatás, és az ajándékozás.

A karácsonyi ajándékokat a szláv népeknél Hóapótól, az olaszoknál Befana anyótól, a finneknél Joulupukkitól, néhol Santa Claustól, nálunk a Jézuskától kapják meg a gyerekek.

A karácsony egyúttal a jötékonykodás ünnepe is. Akinek van, szívesen ad annak, akinek nincs: legyen az meleg ruha, étel, pénzbeli gondoskodás vagy éppen egy-két kedves szó.

Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés: