A legemberibb tevékenység a világon a felfedezés, a mindannyiunkkal veleszületett kíváncsiság

Elképzelni sem tudok emberibb tevékenységet a tudományos kísérletek folytatásánál. Ez az, amit emberként teszünk, és mi ezt alaposabban és jobban végezzük, mint bármely más faj a Földön, amivel eddig találkoztunk.

Sokkal inkább vizsgáljuk környezetünket, minthogy verseket magoljunk be kisgyermekkorban. Később kezdjük el ezt csinálni. Ezt megelőzően minden gyermek egy tudós.

Gondolj csak bele! Mit tesznek a gyermekek? Fiatal gyerekek, akik alig tudnak járni, mit csinálnak?

Kísérletezés útján fedezik fel a környezetüket. Nem érdekel a gazdasági háttered, nem érdekel melyik városban születtél, melyik országban, ha gyermek vagy, akkor kíváncsi vagy a környezetedre, felborogatod a köveket is akár, lekopaszítod a fákat a leveleiktől, és a virágok szirmait, és belenézel, és úgy cselekszel, hogy rendetlenséget kelts a körülötted lévő felnőttek életében.

És ekkor mit tesznek a felnőttek?

Azt mondják, “Ne tépkedd le a virág szirmait! Épp most fizettem ki. Ne játssz a tojással! Össze fog törni. Ne …!” Mindenre van egy tiltás.

Gyakran kérdezik tőlem szülők, hogy milyen tanácsot adnék a gyerekeknek tudományos érdeklődésük elősegítése érdekében? Csak egy apró tanácsot adhatok.

Tűnj el az útjukból! A gyermekek kíváncsinak születnek. Kész.

Az első év a járás és a beszéd tanulásával telik, és az életük fennmaradó részében azt mondjuk nekik, hogy maradjanak csöndben és üljenek veszteg.

Szóval, tűnj el az útjukból!

És tudod mit tegyél? Olyan dolgokat helyezz a közelükbe, ami segíti őket a felfedezésben. Segíts nekik felfedezni!

Miért nem szerzünk be egy távcsövet, és csak úgy hagyjuk ott nekik egy nap?

Figyeld meg, ahogy felveszik. Figyeld meg, ahogy körülnéznek. Mindenfajta dolgot fognak csinálni vele.

11 éves koromban volt egy távcsövem és felnéztem vele a Holdra, és a Hold nem csak nagyobb, hanem más is volt. Voltak rajta hegyek, völgyek, kráterek és árnyékok. Életre kelt! Átalakultam azáltal, hogy felkaptam azt a távcsövet és feltekintettem vele.

Szóval, amikor a tudományra gondolok arra úgy tekintek, mint egy emberi tevékenységre. Ez valami alapszintű jellemző a DNS-ünkben, valami, ami a kíváncsiságunkat fűti. Ezek a dolgok együtt járnak, a kíváncsiskodó tevékenység és kísérletezésre irányuló akarat.

Amikor tudományt művelsz, a természetes világ a végső döntéshozója annak, hogy mi igaz és mi nem. Azt kell létrehoznod, amire a legjobban vagy képes, ami ráépül a formális képzésre, amely az egész mögött lehet.

Azt gondolom, hogy a társadalom eddig létező legnagyobb emberei nem mások változatai voltak. Ők önmaguk voltak.

A nagy tragédia az, hogy úgy foglalkoztatnak embereket, hogy nem teljesen kerül felszínre mindaz, amit a legjobban tudnak csinálnak az életben. És így, szerintem a társadalmunk legnagyobbjai réseket ütnek, amelyek kifejezései tehetségük egyedülálló kombinációjának, és ha mindenkinek járna az a luxus, hogy egyedülálló módon fejezze ki ezt a tehetséget, a társadalmunk egy éjszaka alatt átalakulna.

Neil deGrasse Tyson

Forrás