Ahogyan nevelsz, olyan gyermeket engedsz a társadalomba

A gyermekeket nevelő hatás éri az iskolában is, mégis a legfontosabb szerepe a családnak van. Az oktatási intézményekben csak akkor érik ilyen hatások, ha már bizonyos életkort, fejlettséget elért a gyermek.
A családon belül jutunk életünk során a legkorábbi élményekhez, melyek végig kísérhetik egész életünket és az kulcsfontosságú lehet. A szülők, nagyszülők, testvérek avatják be a családba érkező apróságot abba, hogy mi a helyes és mi nem az. A gyerekek megtanulják kiszűrni azokat a magatartási formákat, amelyek az erkölcsi magatartás kialakításában válnak fontossá a későbbiek során. A családot nem a gyermek választja, beleszületik, így ezek az erkölcsi normák igencsak eltérhetnek az elfogadottól akkor, ha otthon mást látnak. Nem beszélve a külső tényezők káros hatásairól. Egyértelműen a család alakítja a gyermek személyiségét, ám ennek alakításában nagy szerepe van a gyermek saját jellemének, hogyan reagál a családi és külső hatásokra és azt hogyan használja fel önmaga felépítéséhez - írja a Marmalade.

A szülők szerepe kiemelkedő fontossággal bír, de nagyon fontos az is, hogy anya és gyermeke között milyen mély a kapcsolat, mennyire kötődik az édesanya gyermekéhez, és fordítva. Mivel az anya szerepe kitüntetett a gyermeknevelésben, így a legnagyobb baj csakis az lehet, ha egy anyuka nem szereti gyermekét. A legtöbbünk számára ez teljességgel lehetetlen, de vannak, akik nem akartak már vagy még gyermeket, és mégis világra jött, ettől boldogtalan, frusztrált az anya, és gyermekére sem tud úgy tekinteni, mint azok, akik hőn áhították gyermekük születését. 

Megtörtént már olyan, és nagy valószínűséggel még lesz ilyen, hogy az édesanya gyűlöli a gyermek apját, és ezt a haragot a gyermeken vezeti le. A gyermek születhet olyan családba, hogy rosszallva néznek az édesanyára, a szülőkre, és ez a megbélyegzés, ez a hátrányos helyzet a gyermeken csapódik le. Valószínűleg sokak nem értik meg azt a problémát, amiért a valaki azért nem szerei gyermekét, mert nem olyan, mint amit remélt. Fiút várt és lány született, vagy lányt várt és fia lett, esetleg a külseje nem olyan, ahogy megálmodta. Azok az anyák, akik nem szeretik gyermeküket, többnyire nem kímélik, durván bánnak saját kicsijükkel. Szélsőséges esetben, ha a környezetben fény derül az ilyen bánásmódra, a gyereket kiemelik a családból.

Azok az anyák, akik szeretik gyermeküket, de szinte tapadnak rá, szintén nevelési hiba, természetesen kisebb veszélyű, mint a nem szerető anyukáé. A megbántott, nem szeretett nő a gyermeke szeretetébe burkolózik, gyermekével kárpótolja azt, amit kapcsolatában nem kap meg.

Egy újabb véglet, miszerint az anya a kívántnál is jobban szereti utódát. Az édesanya kötöttségében élő gyermek nem szenved bántalmazástól, viszont magabiztosságuk, önállóságuk is anya szoknyája mellett marad, ez pedig a világban való boldogulásukban gátolhatja őket.

Nem találjuk fel a spanyolviaszt, ha azt írjuk, hogy a gyermek viselkedésében annak is nagy szerepe van, hogy milyen család szerkezete. Szülei házasok? Teljes családban él, vagy csonka családban? Új családdá szerveződtek? Édesanyja korán, szinte gyermekként hozta világra gyermekét? És akkor még nem is említettük az anyagi hátteret.
Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés:

Kedvelj minket

Powered by Jasper Roberts - Blog