Erőnlét egyenlő életminőség

Gondoltad volna, hogy az izomhúzódásaid, rándulásaid, bokaficamaid, sőt akár a gyakori botlásaid is összefügghetnek az izomállomány leépülésével?
Az orvosi nevén szarkopéniának nevezett izomtömegvesztés valójában nem betegség, hanem a korral járó „állapotváltozás”, amely legalább annyi – az éltesebb korosztályhoz tartozó – embert érint, mint a népbetegségszámba menő csontritkulás.

Külső jelek, közérzetrontó tünetek

Az izomleépülés gyakran szemmel is jól látható – különösen a sovány testalkatú, vagy alultáplált idősödő emberek mellkasán, emlőin, karján, combján, vádliján –; vagyis bizonyos testrészek bőrének petyhüdtté válása is egyértelmű jele lehet.

A testesebbeknél, a jól tápláltaknál, a túlsúlyosoknál a bőr alatti izomszövetek renyhülése gyakran csak hatvan-hetven éves kor felett válik feltűnővé, mivel a zsírpárnák mintegy „kifeszítik” a bőrt.

Akár van szemmel látható jele, akár nincs ennek a korosodással együtt járó testi változásnak, gyakran olyan apró jelekből is következtetni lehet rá, mint például a járás ütemének lassulása, a gyaloglás, lépcsőzés, egyenetlen terepen a séta közbeni meg-megállás, de az is, hogy már kisebb súly felemelése is egyre nehezebbé válik, vagy a kevésbé megerőltető fizikai teendő elvégzését is fáradtságérzet követi.

Kelj fel és járj!

A fizikai teljesítőképesség fokozatos gyengülése tehát figyelmeztethet az izomtömeg csökkenésére, ám annak, aki ezt tapasztalva egyre kímélőbb életmódra fogja magát, valójában az izomszövetvesztés felgyorsulásával kell számolnia.

Műszeres mérések sora igazolja, hogy míg a rendszeresen mozgó, egészséges aktív korúaknál az izomszövetek naponta megújulnak, a fizikai erőfeszítéssel elveszített fehérje kétharmada visszaépül az izomsejtekbe, addig a valami miatt inaktívvá vált idősek 10 nap alatt képesek elveszíteni izommennyiségük akár 10 százalékát is. Ezért is fontos, hogy minél idősebb valaki, például egy akut betegség vagy műtét utáni rehabilitációs időszakban, mielőbb keljen ki az ágyból, és amennyire csak ereje és állapota engedi, mozogjon.

Nemcsak a korosodás, az inaktivitás gyorsíthatja fel az izomzat leépülését, hanem egyes betegségek (például az ételintoleranciához köthető felszívódási zavarok közül a tejcukor-érzékenység, a mozgóideg-sorvadás, és bizonyos endokrinológiai betegségek, többek között a pajzsmirigy működési zavarai, vagy a mellékvese megbetegedése) is.

A kemoterápiás és sugárkezelés ugyancsak károsan hat az izomszövetekre, az izomsejtek újratermelődésére.

Erőnlét egyenlő életminőség

Ha a szarkopénia nem valamely alapbetegség vagy onkológiai gyógymód társult tünete, akkor magunk is sokat tehetünk az izomerőnk „karbantartásáért”. A geriátriai szakemberek azt tanácsolják, legyen gondunk a rendszeres testmozgásra és a tudatosan összeállított étrendre. A szarkopénia megelőzésében kiemelt szerepe van az intenzív fehérje, esszenciális aminosavak (fehérjeépítő szerves anyagok) bevitelének, a D-vitamin folyamatos pótlásának.

Arról sem szabad elfelejtkezni, hogy általában az intenzív testmozgások, de időskorban még „kíméletes” formáik is – például az úszás, kirándulás, torna, gyógytorna vagy bármilyen szabadidős sporttevékenység – az izmok számára a szokásosnál több energiát és tápanyagot követelnek. A hatvanéves kor felettieknek a megelőző életéveikhez képest ezért is kell több húst, tejterméket, amellett zöldséget és gyümölcsöt fogyasztaniuk. A megnövelt fehérjebevitelre különösen figyelni kell, éppen az izomerő megőrzése miatt, mert az izomsejteknek elegendő fehérjére van szükségük (már nem elsősorban az új izomtömeg építéséhez, hanem a meglévő „állomány” – lehetőség szerinti – fenntartásához).

A fehérje bevitele, hasznosulása viszont problémákba is ütközhet, mert a korosabbak szervezete már csökkent mennyiségben termel a fehérjék feldolgozásához szükséges emésztő enzimeket és gyomorsavat. Az emésztési problémákkal küszködő, vagy lábadozó, étvágytalan, alultáplált ötven felettieknek tehát olyan (gyógy)tápszerek fogyasztását is javasolhatja a háziorvos, amelyek tartalmazzák az izomzat számára a megfelelő, magas fehérjetartalmú tejsavót, de ásványi anyagokat és különféle vitaminokat is.

Egyre több geriátriai kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy az éltesebb korúaknak – még kiegyensúlyozott, sőt fehérjében gazdag táplálkozás mellett is – szükségük lehet a D-vitamin pótlására. Ennek a vitaminfajtának ugyanis nemcsak a csontok, hanem az izmok építésében is meghatározó a szerepe.
Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés:

Kedvelj minket

Powered by Jasper Roberts - Blog