A test, mint tutaj

Bár Buddha itt következő hasonlata eredetileg az ösvény számára alkotott tan célját szemlélteti, egyúttal fényt vet a test szerepére is. „Mint amikor a vándor széles folyóhoz ér, melynek innenső partja veszéllyel teli, a túlsó viszont biztonságos; ám nem lát átkelésre alkalmas lehetőséget. 

Ekkor bizonyára felötlik benne, hogy ha tutajt építene, azzal biztosan átjutna a másik oldalra. Nos, ha megépíti a tutajt, és átkel vele a folyón, ezt gondolhatja: Nocsak, milyen hasznos jószág ez a tutaj! Mi lenne, ha a hátamra venném, és mindenfelé magammal vinném? Hát ez semmiképpen sem lenne bölcs dolog, barátaim. Ha ellenben a tutajt a partra húzná vagy hagyná elúszni, és nélküle indulna tovább, akkor bánna a tutajjal úgy, ahogyan kell. Bizony, a tant tutajnak készítettem nektek az átjutáshoz, nem pedig azért, hogy görcsösen belekapaszkodjatok.” Ahogyan ebben a példában a tutaj nélkülözhetetlen a cél eléréséhez, úgy az ember teste is egy szükséges ház, melyben a transzfiguráció – az ember legmagasztosabb munkája – végbemehet. E munka végeztével viszont ez a test betöltötte feladatát.