Alakítsunk ki nyári parasztkertet!

A falusi virágoskertek legfontosabb jellemzője a tarka virágágyás és a vegyes kultúra, azaz az öngyógyító kert. 

 

A parasztkertek gyakran kereszt alakúak, ez az elrendezési forma még a középkori kolostorkertek hagyományából ered. Az eredeti alaprajz sokféleképpen változtatható, de mindig mértani mintázatokból indul ki. A határozott vonalakat gyakran bukszussövénnyel hangsúlyozzák, amely egyben az ágyások beültetésének kiindulópontja is. A bukszussal határolt egyes parcellákban festői összhangban nőhetnek egymás szomszédságában a dísz- és a haszonnövények. Évszázados tapasztalat bizonyítja, hogy a fajgazdagság kedvezően hat a növények egészségére, azaz a vegyes ágyások sokszor öngyógyítók.

Bugatölcser

Ültetés

Milyen a nyári parasztkert

Ajánlott növények

A. 1 db törzses rózsafácska (Rosa), pl. a piros virágú 'Stadt Wien'
B. Évelők, pl. cipruska (Santolina), levendula (Lavandula), illetve macskamenta (Nepeta)
C. Zöldségek (pl. saláta), fűszernövények, esetleg szamóca


1. Rézvirág színkeverék (Zinnia)
2. Oroszlánszáj színkeverék (Antirrhinum majus)
3. Dáliafajták (Dahlia)
4. Bársonyvirág (Tagetes)
5. Napraforgó (Helianthus annuus)
6. Sárgaviola (Erysimum cheiri)
7. Borzas kúpvirág (Rudbeckia hirta)
8. Bugatölcsér (Penstemon)
9. Pillangóvirág (Cosmos bipinnatus)
10. Törökszegfű (Dianthus barbatus)
11. Mályvarózsa (Alcea rosea)

A falusi kertekben ráadásul bátran kihasználhatjuk a zöldségek és a fűszerek díszértékét is, hiszen az utóbbi időben kedveltebbek klasszikus konyhakerti növényeket díszítésre, erre az egyik legismertebb példa talán a Loire-völgyi Villandry kastély reneszánsz kertje.

A kert központi eleme a kerek kis virágágyás magas törzsű rózsafával és a rózsa alá ültetett levendulával és egyéb mediterrán növényekkel.

Lépésről lépésre

Első lépésként egyengessük el a kert talaját, mérjük ki az egyes parcellákat - ehhez mérőlécre, zsinegre és kitűzőlécekre lesz szükségünk. Ásóval szurkáljuk körbe e bejelölt kis területeket, aztán mélyen forgassuk meg, majd lazítsuk az ágyások talaját. Komposzttal és más trágyafélékkel javíthatjuk a talajt, így a kiültetett növények kedvező feltételek közé kerülnek. Akár magról vetünk, akár palántát ültetünk, mindenképpen dolgozzuk el a talajt aprómorzsás szerkezetűre. Ha alacsony bukszussövényt is szeretnénk, akkor először azt ültessük el, majd a növényeket, egymástól 20 cm távolságra.

Dália

A kerti ösvények kellően kellően ledöngöltek legyenek, hogy később bármikor kényelmesen meg tudjuk közelíteni az ágyásokat. A geometriai alakú ágyások mindegyikét különböző módon ültessük be. Nőhetnek pl. vágott virágnak való dísznövények az ágyás közepén, és vethetünk az ágyásszélekre hónapos retket vagy sárgarépát; a következő ágyásban pedig épp fordítva: kerüljenek pl. káposzta- és salátafejek a fő helyre, és koszorúzza őket, alacsony termetű tavaszi és nyári virágokból, pl. árvácskából vagy bársonyvirágból álló szegély növénykoszorú szegélyezze, sőt, akár egy-egy sor szamócát is telepíthetünk ágyásszegélynek, több éven át ott maradhat.

Ültetési terv

Jó tanács: A falusi parasztkertek szegélyén általában egy keskeny rabattágy található, amelyben az egynyári virágokon kívül helyet kapnak az évelők és főként a falusi kertek jellegzetes kétnyári virágai, pl. sárgaviola, törökszegfű, mályvarózsa, harangláb és gyűszűvirág. Néhány liliom és császárkorona is elfér közöttük!

Fenntartás, ápolás

Ha kora tavasszal, az idény kezdetekor gondosan előkészítettük az ágyásokat, akkor a nyárba fordulva - vagy a tavaszi és a nyári kultúra váltásakor - elég egy adag komplex trágya. Az egynyári haszon- és dísznövények, azaz a zöldségek és a virágok bőséges a vizet és a tápanyagot igényelnek, mivel rövid időn belül sok virágot és termést kell hozniuk. A fűszernövények ágyásában viszont már takarékosabban bánjunk a tápanyagokkal, nekik elég évente egy vékony réteg komposzt. Az évelőket, ill. különösen a fásszárúakat - pl. rózsa csak július végéig szabad tápoldatozni, hogy a friss vesszőknek még legyen idejük beérni a tél beállta előtt.

Dianthus barbatus

Az ágyást keretező bukszusokat tél végén kissé metsszük vissza. Ha már elérte a végleges magasságát a sövény, akkor rendszeres nyírást igényel tavasszal és kora nyáron. Gondosan tisztogassuk meg a növényeket az elvirágzott, hervadt részektől, hogy teljes erejüket az új virágszárak és bimbók nevelésére fordíthassák. Ráadásul ezzel a betegségek elterjedésének az esélyét is csökkentjük. A vágni való virágokat rendszeresen vágjuk, hogy folyamatosan hozzák a friss bimbókat.

A haszonnövények ágyásában mindig legyen tiszta a talaj, ezért a zöldségek között gyakrabban kell gyomlálni és kapálni, mint a virágágyásokban. Nyáron pedig a záporok és öntözések után mindig lazítsuk a talajfelszínt, hogy a víz a mélyebb rétegekbe is beszivároghasson.

Mit mivel helyettesíthetünk?

• az A. helyett 1 db dézsás növény, pl. ólomgyökér (Plumbago), cserepestül a földbe süllyesztve
• a 2. helyett a fűszernövények közé vethetünk körömvirágot (Calendula), ill. borágót (Borago)
• a 3. helyett a madármályva (Lavatera) és a szalmarózsa (Helichrysum bracteatum) is vethetők közvetlenül szabad földbe

Forrás: Egynyári virágágyások

A könyv itt megtekinthető és megvásárolható >>