Schobert Norbert: a nőies teltséget üdvözlöm
Tegnap három általános kérdést tettem fel, köztük az "igazuk van" megoldást is. Ennek ellenére pl. a Hír24 szenzációéhes újságírója már "Norbi Plus size szépségverseny ellen kampányol" címmel írt cikket rólam. Egyszerűen, ítélet nélkül voltam kíváncsi, mit mondanak az emberek. Nos, elmondom.
A modellvilág az anorexia csontvilágába tolta el a divat sugallta képet. A meghatározó tervezők zöme nem a gyengébbik nemhez vonzódik, amit szintén nem ítélek el, de sajnos a fiatal, fiúsan vékony lányok kerültek előtérbe.
A fitnesz modellvilág a szálkát kezdte erőltetni, mert ők így mérik a sportteljesítményt. Az igazság sokkal egyszerűbb.
Egy Nő esetében az ideális testsúly egészségileg a testmagasság - 110, vagyis 165 centinél 55 kiló. Ha már csak 100-at vonunk ki (férfi tömegarány), akkor 65 kilósan plus size-nak mondható és adottságoktól függően így is lehet irgalmatlanul szexi, vonzó, boldog, szép Nő.
Ha 115-öt vonunk ki, az a modell és tornászválogatott súly, alatta pedig kóros soványságról beszélhetünk.
A plus size versenyeket támogatom és szép dolognak tartom, mert undorító, hogy a társadalom elhiteti a túlsúlyosakkal a megvetést és a csúfságot. Sokszor pont e lelki okok állnak az állandó falási örömszerzések mögött. Ezekkel a Nőkkel igenis el kell hitetni először, hogy szépek is lehetnek és el kell érni, hogy szeressék önmagukat.
Itt lenne a következő lépcső, hogy el tudják már azt is hinni, egészségesek is lehetnek.
Amikor 15 évesen dagadt voltam és a sulidiszkóban a kör közepén ráztam magam, mindenki ujjongott és tapsolt. Két dolog volt a lelkemben. Arra gondoltam mekkora sztár vagyok, meg arra is, hogy én vagyok az este bohóca. Vajon a duci szépségversenyeken minden média azért villog, minden néző azért ujjong és tapsol, mert tetszik neki a karfiolos comb és az óriási fehérneműs hurkák? Vagy azt ünnepli, hogy mekkora "rajság", hogy ezek a csajok ezt megmutatják? Ez itt a kérdés.
A lelke mélyén minden versenyző szeretne legalább enyhén molett lenni és ez egészségügyi kérdés is. Az embereket az éelmiszeripar átverte. Az édességeket örömforrásnak reklámozzák, a gyorséttermeket kikapcsolódásnak, a cukros üdítőt életérzésnek. A kalóriákkal szorongatják az embereket, pedig értékét laborban meggyújtva és elégetve mérték be. Az emberi testben nincs ilyen folyamat.
Nem az a kérdés, hogy mennyit eszel, mikor eszel, mit eszel, sportolsz-e, hanem az, hogy mennyi hasznosítható szénhidrátot viszel be?! A szervezet a megevett szénhidrátból nyer energiát, tárol zsírt, vagy a testünkön lévő zsírból állít elő újra szénhidrátot. Ennyi a megoldás, csak kevesebb szénhidrátot kell enni és semmi olyat, ami felturbózza a vércukrot és az inzulint, mert akkor újra éhségroham jön.
Sok inzulinnal a vérben nem tudunk a testzsírból szénhidrátot előállítani, leesik a vércukor és falni kell. Én azért dolgozom és már abból is élek, hogy kevés szénhidráttal finom élelmiszereket gyártsak, mert kibírható élet kell.
Ha az emberek elfelejtenék a sztereotípiákat és hallgatnának rám, így ennének, kicsit mozognának, akkor a kövérség nem is létezne.
Már rég nem fogok élni, mire megdicsérnek érte. Mindegy. Utolsó gondolatként: Én is mint, minden férfi a nőies teltséget üdvözlöm és ellenben nem vetettem meg soha egy kövér embert sem. Kövér voltam és az életem örökre a kilók elleni harc marad, mert a hízékonyságot nem lehet lefogyni.
Forrás: Sztárklikk
