H. P. Blavatsky: A csend hangja

A jajkiáltásokra nyisd meg lelkedet, amint a lótusz megnyitja szívét, hogy a hajnali napsugárból igyék. A fájdalom egyetlen könnyét se hagyd a tűző napnak felszárítani, mielőtt a szenvedő szeméről le nem törölted. De hagyd, hogy minden égő könnycsepp a szívedre hulljon és ott maradjon; el ne távolítsd amíg meg nem szűnt a fájdalom, ami okozta.