A mióma kialakulásának hajlamosító tényezői

A mióma a méh izomfalát alkotó simaizom-sejtekből kiinduló, tokkal körülvett jóindulatú daganat. Nagysága igen széles határok között változhat, néhány milliméterestől akár dinnye nagyságúig is terjedhet. Előfordulását tekintve ez a tumor a női szervezet egyik leggyakoribb daganatfélesége, egyes statisztikák szerint minden negyedik nő érintett lehet. 

Megjelenése és az életkor között viszonylag szoros összefüggés figyelhető meg: a fogamzóképes kor előtt, illetve kb. 20 éves kor alatt az előfordulási gyakorisága kevesebb, mint 2%. Ezután, az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik, a csúcspontot a 30-40. életév táján éri el, mintegy 25%-os gyakorisággal. A változókor beköszöntével ismét csökken az előfordulás gyakorisága. 

A göbök igen gyakran csoportosan jelennek meg, elhelyezkedésüket tekintve pedig megkülönböztetünk a méh ürege felé növő (ún. submucosus), a méh izomfalában lévő (intramuralis), illetve a méh külső oldalára kitüremkedő (subserosus) formákat. 

A miómák kialakulása 

Kialakulásuk pontos oka nem minden esetben ismert, de az biztosan állítható, hogy erősen hormonfüggő daganattípusról van szó. A miómás göbök létrejöttének egyik fő stimulátora a női szervezet ösztrogén nevű hormonja: a hormon hatására a simaizomsejtek burjánzásnak indulnak. Ezt a hormonhatást igazolja az a tény, miszerint a pubertáskor előtt igen ritka ez a tumorfajta, valamint hogy változókorban (a csökkenő ösztrogénhatás következtében) nem jelennek meg új göbök, sőt a már meglévők mérete is csökken. 

Egyes kutatások szerint, a genetikai tényezőkön túl, a környezeti hatások, az étkezés és még a hétköznapi stressz is hozzájárulhat a miómák kialakulásához. 

A mióma tünetei 

A kisebb méretű formák nagyon gyakran tünetmentesek, és mint véletlen mellékleletek kerülnek felfedezésre rutin nőgyógyászati vizsgálat, illetve hasi ultrahang vizsgálat során. Máskor a göbök nagyságától, számától, azok elhelyezkedésétől függően igen sokféle tünetet okoznak. 

Ezek közül az egyik leggyakoribb panasz a menstruációs ciklus megváltozása: elhúzódó vérzés, alvadékos, bővebb vérzés, lerövidült menstruációs ciklus. A miómás göbök által kifejtett nyomási tünetek miatt alhasi tompa fájdalom, nyomásérzés, alhasi görcsök léphetnek fel. Súlyosabb esetben, nagyobb méretű miómák nyomás alá helyezhetik a húgyhólyagot, amely gyakori vizelési ingerrel jár, illetve vizeletelfolyási akadályt képezve a vizelet pangását, és ennek révén visszatérő húgyúti fertőzéseket, akár vesemedence-gyulladást idézhetnek elő. Súlyosabb esetben a végbél területére is kifejthetnek nyomást, melynek következtében székletürítési panaszok is felléphetnek. 

Előfordulhat, hogy többszöri vetélés vagy a teherbeesés sikertelenségének kivizsgálása során derül fény a méh üregében elhelyezkedő miómás göbökre. 

Sajnos ez a meglehetősen gyakori nőgyógyászati daganat az esetek nagy részében nem kivédhető. Jó hír ugyanakkor, hogy igen jól kezelhető. Az orvostudomány jelen állása szerint, számos gyógyszeres és műtéti beavatkozás áll rendelkezésre ahhoz, hogy a szakorvosi vélemény és javaslat alapján minden miómában szenvedő páciens a legoptimálisabb, leginkább személyre szabott kezelésben részesüljön.  

Forrás