Liptai Claudia: "Tessék utánam csinálni!"

Sugárzóan derűs és magabiztos nő libbent be az interjúra – Liptai Claudián látszik, hogy kirobbanó formában van. A képernyő és a színpad után most egy újabb műfajban próbálta ki magát. Abban még nem biztos, hogy sikere lesz, ám a kétkedőknek, a kritikusainak és a közönségnek annyit tud mondani: tessék utána csinálni!

Három hónapon keresztül írta Az álomnőt. Nem utálta néha?

Dehogynem! Azt mondtam, hogy én most ezt abbahagyom, kész, vége, aztán persze folytattam, és újra élvezni kezdtem. Rengeteg kávé fogyott el az írás közben, de úgy érzem, megérte!

Nem félt ismeretlen vizekre evezni?

Nemcsak az írástól félek, hanem gyakorlatilag mindentől. A legbelsőbb félelmek mindig ott vannak bennem, bármihez is kezdjek, de képes vagyok arra, hogy legyőzzem ezeket. Mertem csinálni valamit, és erre büszke vagyok. Az út nyitott bárki számára: tessék utánam csinálni!

Mit szól majd, ha a kritikusoknak nem tetszik a könyv?

A kritikusok azért mentek kritikusnak, mert őket már nem érheti kritika? Sok napom és éjszakám ráment a könyvírásra, újra kiadtam magamból érzéseket, még kihasználhatóbbá tettem magam a közönség számára. De közben legalább létrehoztam egy új dolgot. Számomra a színházban és a tévében is az jelenti a legnagyobb boldogságot, ha látom, hogy örömöt szerzek, hogy szórakoztatok. Ezért élek. A színpad azért nagyszerű, mert ott azonnali a visszajelzés, a könyv pedig azért, mert ez a műfaj valóban rólam szól. Itt egyértelműen én vagyok a felelős, akár tetszik a könyv, akár nem.

Volt férje, Gesztesi Károly nemrég adta ki a saját regényét. Lesz majd rivalizálás, hogy melyikük nyeri a példányszám-versenyt?

Hááát... az én férfi főszereplőmet nem Károlynak hívják (Gesztesi könyvének főszereplője a Claudia nevet viseli – a szerk.) Alapvető tévedés, hogy rivalizálnék vagy irigykednék bárkire. Bárhol dolgoztam, tévében vagy színpadon, mindenhol egy kicsit egyedinek éreztem magam, és úgy is kezeltek. Nem versengtem senkivel.

A sznob színházi világból nem nézik ki? Más színészeknek már volt gondjuk abból, hogy a kereskedelmi tévében szerepeltek.

Soha nem járok olyan klubba, ahol nem látnak szívesen. A sznob színházi világ emlegetése pedig leegyszerűsítése a dolgoknak. Óriási öröm volt a számomra például, hogy Básti Juli elvállalta, ajánlást ír a könyvemhez. Két verziót is küldött, mondván válasszam ki, melyik tetszik jobban. Básti Juli mondja ezt nekem? Hát, amit ő akar írni, én vagyok megtisztelve, hogy egyáltalán...

A könyvírás köszönhető annak is, hogy most kevésbé van túlterhelve?

Miért hiszik azt, hogy amikor éppen nem szerepelek a tévében, éteri állapotban lebegek a semmiben? Átlagos anya, barátnő, háziasszony vagyok, mint bárki más: bevásárolok, játszom a lányommal, próbára megyek. A könyvet főleg kávézókban, parkokban írtam, otthon túlságosan sok minden elvonta a figyelmemet, mindig találtam volna valami tennivalót.

Néztek a járókelők, hogy jé, mit csinál a parkban Claudia egy laptoppal?

Hát tudom én már, miért néznek? Általában néznek.

Nem terhes ez? Nem akar kiszállni olykor a híresember-létből?

Azt hiszem, ez a kérdés már elkésett, ha nagyon akarnám sem tudnám már ezt másként alakítani. De nem is akarom. Az emberek kíváncsiak arra, amit csinálok, ami vagyok, és ezért hálát érzek. Talán ezért maradhattam ezen a pályán az elmúlt 15 évben.

A könyvben mennyire pakol ki a saját életéről? Vannak szereplők, akiket egy az egyben egy valós személyről mintázott?

Mindössze egy mellékszereplő. Úgy érzem, nincs jogom arra, hogy bárkit is kiadjak, úgy írjak róla a tudta nélkül, hogy aztán magára ismerjen. Nem, ezt soha nem tenném meg! Amúgy pedig nyilván nem tudok olyasmiről írni, ami velem nem történt meg, amit nem éltem át.

Hogyan tovább? Tillával való közös műsorukat nagy titkolózás övezi, és szó van arról is, hogy újraindul a Nagy Duett.

A titkolózással nincs semmi baj, maradjon is így, de valóban hamarosan elindul a műsorunk Tillával, majd tavasszal egy nagyobb szabású show is a TV2-őn.