.jpg)
Te miért nem szülsz harmadik gyereket?
Vajon mitől függ az, hogy egy pár hány gyermeket tervez? Valóban csupán a szülők vágyai és anyagi lehetőségei határolják be a születések számát? Bemutatunk két anyukát, aki őszintén vállalta a véleményét.
Kevés babát hoz a gólya
Az utóbbi 11 évben meglehetősen drasztikusan csökkent az éves születésszám Magyarországon: míg 2001-ben még nagyjából 97.000 baba látta meg a napvilágot, amitől 2008-ig még nem látni kiemelkedően nagy eltéréseket, addig 2010-ben már csak alig több mint 90.000 csecsemő született, rá egy évre pedig még ennél is kétezerrel kevesebb. A tavalyi évben már ismét elértük a bűvös 90.000-es határt, de még ez a szám is meglehetősen alacsony, így a továbbiakban valószínűleg tovább próbálják majd a családokat gyermekvállalásra ösztönözni. Ám valóban csak az anyagi okok miatt nem vállalnak elég gyereket a családok?
Felelőtlen tenyészkanca, aki 3 gyereket szül?
Évi háromgyermekes anya, aki minden nap megtapasztalja a nagycsalád nehézségeit: "Ahogyan azt félig tréfásan mondani szokták, szültem egy gyereket magamnak, egyet a páromnak és egyet a hazának. Annak ellenére, hogy imádom mindhármukat, minden nap szembesülök a nehézségekkel. Mivel otthon vagyok a legkisebbel, a középső gyermekemet nem akarják felvenni bölcsődébe, sőt, már a nagyfiamnál is küzdöttünk az óvodai elhelyezésért. Az óvónők közölték velem, hogy bár elmúlt hároméves a fiam, én nem dolgozom, ezért semmi keresnivalóm náluk, így maximum fél napra vállalják Lacit. Így viszont nem tudtam elhelyezkedni, s már előre félek attól, mi lesz, ha három gyermek mellett kell munkába állnom - hogyan oldjuk majd meg a betegeskedéseket, a hazaszállításukat? A pár éve kapott állami támogatást a férjem ugyan igénybe tudja venni, és hálásak is vagyunk a plusz pénzért, de úgy érzem, az emberek mentalitásán is változtatni kéne. Nem azért vállaltam három gyereket, mert felelőtlen 'tenyészkanca' vagyok, mégis ezt gondolják rólam."
Rengetegszer féltem, hogy kirúgnak
Réka és férje két gyermekkel is boldog: "Mindig is három- vagy többgyerekes anyának képzeltem el magam, de az élet átírta a vágyaimat. Két gyermeket nevelünk, akiket nagyon szeretünk, s bár néha álmodozunk a család gyarapításáról, egyelőre semmiféle lehetőségünk nincs rá. Szerencsére két év otthonlét után visszavettek a munkahelyemre, de az első évben rengetegszer féltem, hogy kirúgnak, mert az ikrekkel heteket kellett betegágyban töltenünk, és a hitelünket sem egyszerű törleszteni. Az óvodai szüneteket is csak nagy nehezen oldjuk meg, a szüleim még dolgoznak, nem sokat tudnak segíteni. Már most nehezen élünk meg annak ellenére, hogy a férjemmel mindketten dolgozunk. Ha anyagilag jobban állnánk, szinte biztos, hogy lenne még gyerekünk, hiszen könnyen szültem, és érzem magamban a lehetőséget. De az az igazság, hogy ha végiggondolom, akkor örülök, hogy van két egészséges gyerekem, van munkám, teljes az életem, nem kockáztathatok."
Új megközelítés: miért lenne baj a fogyás az utóbbi évszázadok óriási európai népességrobbanása után?
Simonyi Gyula közgazdász, ökológus, a globalizáció kihívásaira felkészítő BOCS Civilizációtervezés Alapítvány elnökét kérdeztük a népességfogyás következményeiről: "A BOCS mottója jól tükrözi hozzállásunkat: Képzelj el egy világot, ahol csakis szerelmes és felkészült párok nemzenek gyermeket tudatos, felelős döntéssel, szeretetteli otthonba! Kinek van joga kevésnek minősíteni az így foganó gyermekek létszámát és erőltetni, hogy legyenek a párok szándéka ellenére fogant, alultáplált, beteges, iskolázatlan, s főleg a szülőknek csak terhére lévő, nem szeretett gyerekek is? Nem lehet, hogy maguk az emberek a gyermekeik számáról jobb döntéseket tudnak hozni, mint az őket sürgető vallási és politikai bürokraták? Miért lenne baj a fogyás az utóbbi évszázadok óriási európai népességrobbanása után? Európa ma két és félszeresen túlterheli a területe eltartóképességét. Az utóbbi évtizedekben azok a sikeres nemzetek a szegény világban is, ahol a termékenység csökkent."
Az utóbbi években nemcsak a születések száma csökkent, de a nagycsaládoké is: egyre kevesebben vállalnak egynél több gyermeket. "Egy minőségi civilizációba lépünk át a növekedés-mániás mennyiségi civilizációból. Az emberré válás evolúciója ma is zajlik, s korunk legfontosabb, nagyszerű lépése, hogy az emberi faj megtanul tudatosan, felelősen bánni a nemzőképességével. A lányok számára is a minőségi élet egyre sokfélébb lehetőséget nyújt, továbbtanulnak, élvezik a párkapcsolatot, életpályájukat, a társasági életet, s azt vallják: 'Éld az életed, mielőtt egy újabbat indítasz!' A sokgyerekes család néha csodálatosra sikerül, de ez kevesek életútja, mint a sakkvilágbajnoki cím is. Egyáltalán nem baj, ha kevés a sokgyerekes család. Az erőltetett sokgyerekesség szörnyű helyzeteket okozhat."
Sok fiatal aggódik azon, hogyan tudja felnevelni majd a gyerekeit
Ruff Tamás szociológus a népességcsökkenés kedvezőtlen hatásairól beszélt: "Egy ország jövője szempontjából nagy jelentősége van a demográfiai tényezőknek. Sok mindent meghatároznak a népesedési folyamatok, mint például azt, hogy az egyre több nyugdíjas emberről való gondoskodást hogyan lehet megszervezni, vagy gazdasági szempontból lesz-e annyi aktív munkavállaló, akiknek befizetett adójából elegendő forrás jut a nyugdíjakra. Vagy például azt, hogy az egészségügyi rendszer illetve a társadalombiztosítási kassza ki tudja-e elégíteni megfelelő színvonalon az idősek egészségügyi ellátását és gyógyszerszükségleteit. Nagyon fontos mindezek érdekében a munkaerőpiac bővítése, új munkahelyek létesítése, valamint olyan fejlesztések és innovatív beruházások illetve munkafolyamatok létrehozása, amelyeken keresztül az állam új vagy nagyobb bevételekhez juthat, valamint az egyre csökkenő születésszámok következtében a kevesebb számú aktív munkavállaló hozzá tud járulni nagy arányban ezen költségek finanszírozásához. Előreláthatólag a jövőben nagyobb teher nehezedik majd a fiatalok vállára, illetve a fogyasztási szokások átalakítására is szükség lehet. Úgy gondolom, hogy sok fiatal aggódik jelenleg azon, hogyan tudja felnevelni majd a gyermekeit, bizonytalannak ítélik meg a jövőt, nem szeretnének kockáztatni. Azonban vannak olyanok is, akik például azért vállalnak három vagy több gyermeket, mert így többféle kedvezményhez/támogatáshoz juthatnak hozzá (adókedvezmény, családtámogatási ellátások, tankönyv, étkeztetés stb.). Illetve úgy gondolják, hogy idős éveikben a róluk történő gondoskodás jobban biztosított azáltal, hogy több gyermekük van."
Az utóbbi 11 évben meglehetősen drasztikusan csökkent az éves születésszám Magyarországon: míg 2001-ben még nagyjából 97.000 baba látta meg a napvilágot, amitől 2008-ig még nem látni kiemelkedően nagy eltéréseket, addig 2010-ben már csak alig több mint 90.000 csecsemő született, rá egy évre pedig még ennél is kétezerrel kevesebb. A tavalyi évben már ismét elértük a bűvös 90.000-es határt, de még ez a szám is meglehetősen alacsony, így a továbbiakban valószínűleg tovább próbálják majd a családokat gyermekvállalásra ösztönözni. Ám valóban csak az anyagi okok miatt nem vállalnak elég gyereket a családok?
Felelőtlen tenyészkanca, aki 3 gyereket szül?
Évi háromgyermekes anya, aki minden nap megtapasztalja a nagycsalád nehézségeit: "Ahogyan azt félig tréfásan mondani szokták, szültem egy gyereket magamnak, egyet a páromnak és egyet a hazának. Annak ellenére, hogy imádom mindhármukat, minden nap szembesülök a nehézségekkel. Mivel otthon vagyok a legkisebbel, a középső gyermekemet nem akarják felvenni bölcsődébe, sőt, már a nagyfiamnál is küzdöttünk az óvodai elhelyezésért. Az óvónők közölték velem, hogy bár elmúlt hároméves a fiam, én nem dolgozom, ezért semmi keresnivalóm náluk, így maximum fél napra vállalják Lacit. Így viszont nem tudtam elhelyezkedni, s már előre félek attól, mi lesz, ha három gyermek mellett kell munkába állnom - hogyan oldjuk majd meg a betegeskedéseket, a hazaszállításukat? A pár éve kapott állami támogatást a férjem ugyan igénybe tudja venni, és hálásak is vagyunk a plusz pénzért, de úgy érzem, az emberek mentalitásán is változtatni kéne. Nem azért vállaltam három gyereket, mert felelőtlen 'tenyészkanca' vagyok, mégis ezt gondolják rólam."
Rengetegszer féltem, hogy kirúgnak
Réka és férje két gyermekkel is boldog: "Mindig is három- vagy többgyerekes anyának képzeltem el magam, de az élet átírta a vágyaimat. Két gyermeket nevelünk, akiket nagyon szeretünk, s bár néha álmodozunk a család gyarapításáról, egyelőre semmiféle lehetőségünk nincs rá. Szerencsére két év otthonlét után visszavettek a munkahelyemre, de az első évben rengetegszer féltem, hogy kirúgnak, mert az ikrekkel heteket kellett betegágyban töltenünk, és a hitelünket sem egyszerű törleszteni. Az óvodai szüneteket is csak nagy nehezen oldjuk meg, a szüleim még dolgoznak, nem sokat tudnak segíteni. Már most nehezen élünk meg annak ellenére, hogy a férjemmel mindketten dolgozunk. Ha anyagilag jobban állnánk, szinte biztos, hogy lenne még gyerekünk, hiszen könnyen szültem, és érzem magamban a lehetőséget. De az az igazság, hogy ha végiggondolom, akkor örülök, hogy van két egészséges gyerekem, van munkám, teljes az életem, nem kockáztathatok."
Új megközelítés: miért lenne baj a fogyás az utóbbi évszázadok óriási európai népességrobbanása után?
Simonyi Gyula közgazdász, ökológus, a globalizáció kihívásaira felkészítő BOCS Civilizációtervezés Alapítvány elnökét kérdeztük a népességfogyás következményeiről: "A BOCS mottója jól tükrözi hozzállásunkat: Képzelj el egy világot, ahol csakis szerelmes és felkészült párok nemzenek gyermeket tudatos, felelős döntéssel, szeretetteli otthonba! Kinek van joga kevésnek minősíteni az így foganó gyermekek létszámát és erőltetni, hogy legyenek a párok szándéka ellenére fogant, alultáplált, beteges, iskolázatlan, s főleg a szülőknek csak terhére lévő, nem szeretett gyerekek is? Nem lehet, hogy maguk az emberek a gyermekeik számáról jobb döntéseket tudnak hozni, mint az őket sürgető vallási és politikai bürokraták? Miért lenne baj a fogyás az utóbbi évszázadok óriási európai népességrobbanása után? Európa ma két és félszeresen túlterheli a területe eltartóképességét. Az utóbbi évtizedekben azok a sikeres nemzetek a szegény világban is, ahol a termékenység csökkent."
Az utóbbi években nemcsak a születések száma csökkent, de a nagycsaládoké is: egyre kevesebben vállalnak egynél több gyermeket. "Egy minőségi civilizációba lépünk át a növekedés-mániás mennyiségi civilizációból. Az emberré válás evolúciója ma is zajlik, s korunk legfontosabb, nagyszerű lépése, hogy az emberi faj megtanul tudatosan, felelősen bánni a nemzőképességével. A lányok számára is a minőségi élet egyre sokfélébb lehetőséget nyújt, továbbtanulnak, élvezik a párkapcsolatot, életpályájukat, a társasági életet, s azt vallják: 'Éld az életed, mielőtt egy újabbat indítasz!' A sokgyerekes család néha csodálatosra sikerül, de ez kevesek életútja, mint a sakkvilágbajnoki cím is. Egyáltalán nem baj, ha kevés a sokgyerekes család. Az erőltetett sokgyerekesség szörnyű helyzeteket okozhat."
Sok fiatal aggódik azon, hogyan tudja felnevelni majd a gyerekeit
Ruff Tamás szociológus a népességcsökkenés kedvezőtlen hatásairól beszélt: "Egy ország jövője szempontjából nagy jelentősége van a demográfiai tényezőknek. Sok mindent meghatároznak a népesedési folyamatok, mint például azt, hogy az egyre több nyugdíjas emberről való gondoskodást hogyan lehet megszervezni, vagy gazdasági szempontból lesz-e annyi aktív munkavállaló, akiknek befizetett adójából elegendő forrás jut a nyugdíjakra. Vagy például azt, hogy az egészségügyi rendszer illetve a társadalombiztosítási kassza ki tudja-e elégíteni megfelelő színvonalon az idősek egészségügyi ellátását és gyógyszerszükségleteit. Nagyon fontos mindezek érdekében a munkaerőpiac bővítése, új munkahelyek létesítése, valamint olyan fejlesztések és innovatív beruházások illetve munkafolyamatok létrehozása, amelyeken keresztül az állam új vagy nagyobb bevételekhez juthat, valamint az egyre csökkenő születésszámok következtében a kevesebb számú aktív munkavállaló hozzá tud járulni nagy arányban ezen költségek finanszírozásához. Előreláthatólag a jövőben nagyobb teher nehezedik majd a fiatalok vállára, illetve a fogyasztási szokások átalakítására is szükség lehet. Úgy gondolom, hogy sok fiatal aggódik jelenleg azon, hogyan tudja felnevelni majd a gyermekeit, bizonytalannak ítélik meg a jövőt, nem szeretnének kockáztatni. Azonban vannak olyanok is, akik például azért vállalnak három vagy több gyermeket, mert így többféle kedvezményhez/támogatáshoz juthatnak hozzá (adókedvezmény, családtámogatási ellátások, tankönyv, étkeztetés stb.). Illetve úgy gondolják, hogy idős éveikben a róluk történő gondoskodás jobban biztosított azáltal, hogy több gyermekük van."
