Fernando Pessoa: Túl Istenen I.

Nézem a Tejo-t, s eközben
Nézve nézni elfelejtek,
És ez megüt, visszadöbbent,
Tükröt tart tűnődésemnek -
Mi az, hogy folyó és folyik?
S ki nézi és gondolkodik?

Semmivé szakad hirtelen,
Üres lesz hely és pillanat.
Összezuhan e semmiben,
Lyuk lesz bennem a gondolat.

Minden - én s az egész világ -
Így lesz önmagából kizárt.

Így veszik el lét s jelenlét,
Ha a tudat egyberakja.
Nem lélegezhetem lelkét
Névnek, eszméknek magamba,
Sem a földbe és egekbe.

És rádöbbenek Istenre.

(Vaskó Péter fordítása)