Fülzúgás és vérnyomás

A fülzúgás gyakori tünet, és legtöbbször nem jelez súlyos bajt. Ha rendszeresen fennáll, akkor viszont érdemes utánajárni az okoknak - írja az otvenentul.

A fülzúgásnak az esetek többségében senki nem tulajdonít nagyobb jelentőséget. Ez először nem is baj, hiszen bárkivel előfordulhat, gondoljunk csak egy hegyvidéki utazásra, vagy arra, hogy egy hangos helyről kijövünk. Persze a kellemetlen tünet általában hamar elmúlik, ám egyeseknél különösebb provokáló tényező nélkül lép fel, és hosszú idő után is fennáll, sőt előfordulhat, hogy szédülés és tarkótáji fejfájás is kíséri. Ilyenkor célszerű kideríteni a zavar hátterét, hiszen egyrészt komoly betegségekre hívhatja fel a figyelmet, másrészt megfelelő kezelés nélkül nehéz lesz megszabadulni tőle.

A fülzúgás és ami mögötte van

A latinul tinnitus – jelentése: csengés – néven ismert betegségben szenvedők csengéshez, zúgáshoz, zümmögéshez vagy suhogáshoz hasonló hangot hallanak. Habár az életkorral a tünetek előfordulásának gyakorisága kétségkívül nő, a panaszok eredete más, a háttérben meghúzódó problémákra is visszavezethető.

A háttérben leggyakrabban banális zavar áll, ám vannak olyan betegségek, amelyek egyik jellemző tüneteként tartják számon: ilyen többek között a halló-egyensúlyérző ideg gyulladása, agytörzsi daganat, az agyat ellátó nagy erek meszes szűkülete, a belső fülben termelődő folyadék nyomásának megváltozása, vagy más belső fülbeli megbetegedés, de akár még vérnyomásprobléma is okozhatja a panaszt – bár a kapcsolat nem közvetlen a fülzúgás és a magas vérnyomás között, áttételes következmény.

Egy kis érdekesség

Létezik objektív és szubjektív fülzúgás. A szubjektívet csak a beteg hallja, de bármilyen hihetetlenül hangzik is, az objektív fülzúgást sztetoszkóppal a környezet is hallhatja. Ilyenkor általában izomtúlműködés vagy értágulat áll a háttérben.

Fülzúgás és magas vérnyomás

A hipertónia azért okozhat fülzúgást, mert a tartósan fennálló vérnyomás egyik lehetséges szövődménye a fokozott mértékű érelmeszesedés, az érfalak átépülése, rugalmasságának csökkenése, illetve az ér kanyarulatossá válása. Ezenkívül a hirtelen vérnyomás-emelkedés is okozhat fülzúgást, amely a vérnyomás rendezése után megszűnik. Ilyen nagyobb kiugrás általában másodlagos hipertóniánál fordul elő, például az úgynevezett pheochromocytománál, amelyet a mellékvesevelő daganata okoz azáltal, hogy túl sok adrenalint termel, ami időnként kilökődik a keringésbe.

Bár a hipertónia sokszor nem produkál különösebb tüneteket, ha fülzúgásra panaszkodsz, amit esetleg gyakran kísér fejfájás vagy szédülés, érdemes ellenőriztetned a vérnyomásodat. Nem ritka ugyanis, hogy ez a panasz hívja fel a betegségre a figyelmet, vagy arra utal, ideje változtatni a gyógyszeradagon.

A fülzúgás kivizsgálása

Ha orvoshoz fordulsz, fontos, hogy alaposan gondold át és pontosan írd le a panaszokat: a fülzúgáskor észlelt hang folyamatos, szakaszos, vagy pulzáló jellegű-e, milyen a hangmagassága? Van-e egyéb betegséged: halláscsökkenés, szédülés, magas vérnyomás? A fül-orr-gégészeti vizsgálat során a kezelőorvos ellenőrzi, hogy nincs-e kialakult fülzsírdugó, vagy egyéb idegen test, amely a hallójáratba kerülve közrejátszhat a panaszok megjelenésében. A pontosabb diagnózist különböző típusú hallásvizsgálatok és képalkotó vizsgálatok – CT, MRI – is segíthetik.

Forrás: Ötvenentúl.hu