Bangó Margit: A lelkemet a színpadon tárom ki
Megtépázta a sors, de mindig sikerült felállnia a padlóról Bangó Margitnak. A Kossut-díjas művész kiválasztottnak érzi magát, és a mai napig nem felejti el, hogy szegénységben nőtt fel, ezért ott segít a rászorulókon, ahol csak tud.
A korábban nyerőgépfüggőségéről vallott Bangó Margit szomorú mosollyal az arcán emlékszik vissza gyerekkorára. "Szegény gazdagságban nőttem fel! A nagy egyszerűségben és szegénységben, is olyan nagyon boldog voltam. Ettől függetlenül sokat sírtam magamban, mert annyira sajnáltam anyut, hogy nem tud nekünk főzni minden nap. De fel tudtam fogni, hogy sokszor nincs mit enni" - mesélte a Kossut-díjas művésznő Szily Nórának, a neki adott legújabb riportjában.
Margit azt mondja, akkor érzi jól magát, ha adhat: "ha nekem van, akkor a környezetemben mindenkinek van". Önzetlensége gyerekkora óta végigkíséri. Mérhetetlen szeretete a zenében teljesedik ki igazán, hiszen ahogyan mondja, amikor énekelhet, akkor minden bánatát, betegségét elfelejti. "A lelkemet a színpadon tárom ki az emberek előtt! Ha ez nem lesz, akkor már én sem leszek, ezt tudom!" A zenében "mindenevő", megszámlálhatatlan örökzöld slágert tud kívülről.
Kiválasztottnak érzi magát, hogy a sok betegség ellenére is a mai napig színpadra tud állni. Vannak további tervei is, köztük az, hogy szeretne elindítani egy olyan folyamatot, amelynek végén kialakulhat a romák és a nem romák közötti béke, elfogadás.
Forrás: Story Online
A korábban nyerőgépfüggőségéről vallott Bangó Margit szomorú mosollyal az arcán emlékszik vissza gyerekkorára. "Szegény gazdagságban nőttem fel! A nagy egyszerűségben és szegénységben, is olyan nagyon boldog voltam. Ettől függetlenül sokat sírtam magamban, mert annyira sajnáltam anyut, hogy nem tud nekünk főzni minden nap. De fel tudtam fogni, hogy sokszor nincs mit enni" - mesélte a Kossut-díjas művésznő Szily Nórának, a neki adott legújabb riportjában.
Margit azt mondja, akkor érzi jól magát, ha adhat: "ha nekem van, akkor a környezetemben mindenkinek van". Önzetlensége gyerekkora óta végigkíséri. Mérhetetlen szeretete a zenében teljesedik ki igazán, hiszen ahogyan mondja, amikor énekelhet, akkor minden bánatát, betegségét elfelejti. "A lelkemet a színpadon tárom ki az emberek előtt! Ha ez nem lesz, akkor már én sem leszek, ezt tudom!" A zenében "mindenevő", megszámlálhatatlan örökzöld slágert tud kívülről.
Kiválasztottnak érzi magát, hogy a sok betegség ellenére is a mai napig színpadra tud állni. Vannak további tervei is, köztük az, hogy szeretne elindítani egy olyan folyamatot, amelynek végén kialakulhat a romák és a nem romák közötti béke, elfogadás.
Forrás: Story Online
