A hétköznapok megölik a romantikát?
A spontán szexnek nem akkor fellegzett be, amikor megszületik az első gyerek, hanem amikor kinőtte a rácsos ágyat.
Gábor és Anna hat éve házasok. Öt éve nem töltöttek kettesben pár óránál többet. Eleinte azért nem mentek sehová a gyerekek nélkül, mert még túl kicsik voltak, aztán valahogy… hozzászoktak, hogy mindenhová magukkal viszik őket. Pedig lenne nagymama, aki vigyázna rájuk pár napig, de Anna nem szívesen hagyta volna ott a gyerekeket, nem lett volna nyugodt, nem tudott volna kikapcsolódni.
Gábor sokat dolgozik. Az indulás mindig nehéz egy fiatal párnak, és nagyobb lakás kellett, a minden szezonban kinőtt kiscipőkről nem is beszélve. De azért esténként, miután lefektették a gyerekeket, és ha maradt hozzá még erejük, lelkesen egymásnak estek. Közben persze egy kicsit aggódtak. Mi van, ha valamelyik gyerek felébred? Ha belép? Gábor próbálta tréfával elütni a dolgot: biztos örülnek majd, ha látják, hogy anya és apa szereti egymást, de Annának nem volt őszinte a mosolya, mert ez ugyebár attól függ, hogy mit látnak.
Sejtették, hogy ez így nem mehet tovább. Tudták ugyan, hogy szeretik egymást, és végül is nincs semmi baj a házasságukkal, csak a hétköznapok. Ha így folytatják, szépen csendesen kihuny az egész, és ott marad két ember egymás mellett, akiket már csak a megszokás és a gyerekek tartanak össze. És akkor megszületett az elhatározás: negyedévente kettesben töltenek egy hosszú hétvégét.
A nagymama egyetértőn bólogatott, szerinte is ideje volt. Már hogy ne vigyázna a gyerekekre, végre nemcsak találkozik, hanem össze is szokik az unokáival. A legfurcsább az volt, hogy a gyerekek is csak nevetgéltek, amikor kiderült, hogy a hétvégét a nagyinál töltik.
Anna szerint a dolog legfontosabb tanulsága, hogy nemcsak a szülőknek kell kipihenni a gyerekeiket, hanem a kicsiknek is a szüleiket. Valamint hogy a spontán szexnek akkor sem fellegzett be teljesen, amikor a gyerekek kinőttek a kiságyból, bár attól függ, hogy mit nevezünk spontánnak. De legalább már tudják, hogy háromhavonta biztosan lesz hozzá szerencséjük, és ez a tudat simán elviszi a hétköznapokat.
Gábor és Anna hat éve házasok. Öt éve nem töltöttek kettesben pár óránál többet. Eleinte azért nem mentek sehová a gyerekek nélkül, mert még túl kicsik voltak, aztán valahogy… hozzászoktak, hogy mindenhová magukkal viszik őket. Pedig lenne nagymama, aki vigyázna rájuk pár napig, de Anna nem szívesen hagyta volna ott a gyerekeket, nem lett volna nyugodt, nem tudott volna kikapcsolódni.
Gábor sokat dolgozik. Az indulás mindig nehéz egy fiatal párnak, és nagyobb lakás kellett, a minden szezonban kinőtt kiscipőkről nem is beszélve. De azért esténként, miután lefektették a gyerekeket, és ha maradt hozzá még erejük, lelkesen egymásnak estek. Közben persze egy kicsit aggódtak. Mi van, ha valamelyik gyerek felébred? Ha belép? Gábor próbálta tréfával elütni a dolgot: biztos örülnek majd, ha látják, hogy anya és apa szereti egymást, de Annának nem volt őszinte a mosolya, mert ez ugyebár attól függ, hogy mit látnak.
Sejtették, hogy ez így nem mehet tovább. Tudták ugyan, hogy szeretik egymást, és végül is nincs semmi baj a házasságukkal, csak a hétköznapok. Ha így folytatják, szépen csendesen kihuny az egész, és ott marad két ember egymás mellett, akiket már csak a megszokás és a gyerekek tartanak össze. És akkor megszületett az elhatározás: negyedévente kettesben töltenek egy hosszú hétvégét.
A nagymama egyetértőn bólogatott, szerinte is ideje volt. Már hogy ne vigyázna a gyerekekre, végre nemcsak találkozik, hanem össze is szokik az unokáival. A legfurcsább az volt, hogy a gyerekek is csak nevetgéltek, amikor kiderült, hogy a hétvégét a nagyinál töltik.
Anna szerint a dolog legfontosabb tanulsága, hogy nemcsak a szülőknek kell kipihenni a gyerekeiket, hanem a kicsiknek is a szüleiket. Valamint hogy a spontán szexnek akkor sem fellegzett be teljesen, amikor a gyerekek kinőttek a kiságyból, bár attól függ, hogy mit nevezünk spontánnak. De legalább már tudják, hogy háromhavonta biztosan lesz hozzá szerencséjük, és ez a tudat simán elviszi a hétköznapokat.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése