Szabó Győző: Toxikoma
Drogfüggők voltak, vannak, s sajnos lesznek is, ám kevés közülük az, aki ezt nyíltan vállalja is. Szabó Győző megtette, megírta tíz év drogvallomásait, erőt adva mindezzel azok számára, akik még nem látják a fényt az alagút végén.
Szabó Győző nevét mindenki ismeri, elég csak a Valami Amerikára vagy a Beugró című improvizációs játékra gondolnunk. Győző az önfeledt nevetés, a poénok és bohóckodások nagymestere mindenki számára, ám Toxikoma című könyvének elolvasása után garantálom, ennél többé fog válni. A 2012-es könyv megjelentetésével a szerző sok mindent kockára tett, honnan tudhatta volna, hogy 10 év drogvallomásai után ugyanolyan értékű embernek fogja-e tekinteni ez a mai, már-már torz társadalom.
A könyv olvasása számomra igazi feszültséget hozott, főleg azért, mert a cselekmény úgy ugrál az időben, ahogy egy valódi függő érzékeli az eseményeket, aki néha érzékel maga körül pár képkockát, majd minden összekuszálódik számára. Mindez ismétlésnek tűnhet, ám úgy gondolom, nem az, ez fokozza igazán a történetet. 264 oldal áll a rendelkezésünkre, hogy megtudjuk milyen egy drogos élete, milyenek a hétköznapok, az elvonás érzése, majd a kemény leszokás időszaka. Mindenféle máz és maszlag nélkül meséli el a színész életének legsötétebb időszakát, s azt, hogyan próbált meg kimászni a gödörből, ami sokáig nem engedte őt szabadon.
Szörnyű harcok vannak mögötte nemcsak önmagával szemben, de a feleségével, a színházzal és még Csernus Imrével is. Ellenségek és támogatók, próbálkozások, élni akarás, mindez egy helyen.
Ajánlom a könyvet mindazok számára, akik nem rettenek meg attól, ha valaki kőkeményen a szemükbe mondja az igazat, akik elviselik a kritikát és akik kíváncsiak arra, milyen a magasból a mélybe csúszni, majd kimászni belőle, és mindezt emelt fővel horadni tovább az életben.
Szabó Győző nevét mindenki ismeri, elég csak a Valami Amerikára vagy a Beugró című improvizációs játékra gondolnunk. Győző az önfeledt nevetés, a poénok és bohóckodások nagymestere mindenki számára, ám Toxikoma című könyvének elolvasása után garantálom, ennél többé fog válni. A 2012-es könyv megjelentetésével a szerző sok mindent kockára tett, honnan tudhatta volna, hogy 10 év drogvallomásai után ugyanolyan értékű embernek fogja-e tekinteni ez a mai, már-már torz társadalom.
A könyv olvasása számomra igazi feszültséget hozott, főleg azért, mert a cselekmény úgy ugrál az időben, ahogy egy valódi függő érzékeli az eseményeket, aki néha érzékel maga körül pár képkockát, majd minden összekuszálódik számára. Mindez ismétlésnek tűnhet, ám úgy gondolom, nem az, ez fokozza igazán a történetet. 264 oldal áll a rendelkezésünkre, hogy megtudjuk milyen egy drogos élete, milyenek a hétköznapok, az elvonás érzése, majd a kemény leszokás időszaka. Mindenféle máz és maszlag nélkül meséli el a színész életének legsötétebb időszakát, s azt, hogyan próbált meg kimászni a gödörből, ami sokáig nem engedte őt szabadon.
Szörnyű harcok vannak mögötte nemcsak önmagával szemben, de a feleségével, a színházzal és még Csernus Imrével is. Ellenségek és támogatók, próbálkozások, élni akarás, mindez egy helyen.
Ajánlom a könyvet mindazok számára, akik nem rettenek meg attól, ha valaki kőkeményen a szemükbe mondja az igazat, akik elviselik a kritikát és akik kíváncsiak arra, milyen a magasból a mélybe csúszni, majd kimászni belőle, és mindezt emelt fővel horadni tovább az életben.
Forrás: Napiász Online
