Kiderült: ezért nem nézünk a másik szemébe

A szemkontaktus az egyik legérdekesebb és leginformatívabb nem verbális eszközünk, amelyből következtetni lehet a résztvevő felek viszonyára, az érzelmekre.

Nekünk is nehezünkre esik a másik szemébe nézni, miközben beszélgetünk?

Eláruljuk, mi okozhatja...

Sokan úgy vélik, hogy udvariatlan és agresszív dolog hosszan a másik szemébe nézni. Például a japánoknál bevett szokás, hogy a beszélgetés során gyakrabban szegezik a tekintetüket a másik nyakára. Ezzel szemben nálunk, nincs ilyen elvárás. Kutatók megállapították, hogy a beszélő az idő 40-60 százalékában, míg a hallgató 80 százalékban figyelik egymást beszéd közben.

Nehézségeket okoz, ha bámulnak minket

A kísérletben résztvevők teendője az volt, hogy felvételről hallott főnevekhez társítsanak igéket, miközben képernyőn keresztül egy videóra vett idegen bámulja őket. Nemcsak a feladat nehézségét, de azt is váltogatták, hogy a videón látható idegen férfi-e vagy nő, akik egyenesen a résztvevőre, vagy inkább mellé szegezik a tekintetüket. Az eredmények szerint a nehéz feladatoknál a résztvevőkre bámuló arcok jelentősen nehezítették, pontosabban lassították a megfelelő igék megtalálását. A kutatók szerint a magyarázat az, hogy a szemkontaktus általában rengeteg kognitív energiát szív el, és ez állhat annak hátterében is, hogy miért tart kevesebb szemkontaktust a beszélő fél. Ráadásul minél összetettebb a mondandónk, minél több kognitív vagy érzelmi megterhelést jelent, annál kevesebb szemkontaktust tartunk beszéd közben.-írja a divany.hu.

Hazudunk, ha nem nézünk a másik szemébe?

Persze az, hogy valaki keveset néz ránk miközben beszél, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a mondandója a kemény. Simán lehet, hogy az illető csak szorong, hogy kevésbé bízik bennünk, vagy éppen hazudik. A kutatások szerint a másik iránt érzett szimpátiával nő a szemkontaktus időtartama. Ilyenkor a pupilla is tág, míg az intenzív szemkontaktus összeszűkült pupillával inkább az ellenségesség jele. Ha pedig a másik hazudik, hajlamos gyakran elkapni a tekintetét, de ha ezt felismeri, és kompenzálni próbálja, akkor folyton a szemünkbe néz. Jóval többet, mint kellene.

Forrás