Rend a lelke mindennek?

Az, hogy ki mit tekint rendnek, neveltetéstől és személyiségtől függ.
Akadnak, akiket nem zavar a káosz, de akadnak olyanok is szép számmal, akiknek a rendetlenség kifejezetten rontja a közérzetét. Mivel az ember társas lény, nem ritka, hogy az összevisszaságban élőt, olykor pedig a mániákus rendszeretőt is zavarja saját maga által kialakított viszony a tárgyakhoz, de gyakran a környezetükben élőket is negatívan érinti akár még a túlzott rend is, és arra is van számos példa, hogy ez válik konfliktusok forrásává a pár- vagy gyerek–szülő kapcsolatokban - írja az Ötvenentúl.

A végletek között vergődők

A szellemi munkát végzők és a velük egy fedél alatt élők közötti viták állandósulása mögött nagyon gyakran a rend fogalmának „egyéni” értelmezése húzódik meg.

Akiknek a dolgozószobájában még a földön is könyvek tornyosulnak, és az íróasztalukon is különféle cédulák, papírok hevernek, nem gondolják, hogy a külső szemlélőnek mindez idegesítő káosznak tűnik. A köznyelvben trehány embereknek nevezettekkel együtt élők pedig gyakran kénytelenek elviselni az olyan, naponta többször lezajló jeleneteket, amikor a holmijukat szanaszét hagyók hol a lakáskulcsuk, hol a szemüvegük, vagyis számukra fontos holmik után kutatnak, és ebbe „bevonják” az éppen jelen lévő családtagjaikat is.

Ezzel szemben az sem ritka, hogy a maguk körül kínos rendet tartók mennek a hozzátartozóik idegeire, mert valósággal akadályozzák családtagjaik szabad mozgását. Feszülten figyelik minden mozdulatukat, tartva attól, hogy „felforgatják” lakást, összekuszálják a gondosan „összefésült” szőnyegrojtokat, összegyűrik a pedánsan kisimított ágytakarót, megbolygatják a könyvespolcok sorait.

A látszat nem mindig csal

A rend fogalma tehát viszonylagos ugyan, ám a rendszerető és a rendetlen ember megítélésében döntő tényező, hogy mennyire korlátozza, zavarja az érintett önmagát és a vele egy fedél alatt élőket – mondják a pszichológusok.

Kisgyerekkorban például megfigyelhető, hogy minél több játék, tárgy hever a csemete körül, annál jobban érzi magát, hiszen a játék közben meglehetősen sokféle játékszerrel, vagy felnőttek által gyakran használt apróbb-nagyobb tárggyal veszi körül magát. Ezek igen fontos kellékei a fantázia- és szerepjátékoknak, amelyek nélkülözhetetlenek a szellemi fejlődéshez, a személyiség kialakulásához.

Ezzel szemben – már felnőttként – a tárgyainkhoz való viszonyunk, a rendszerességünk, vagy annak hiánya a már kialakult személyiségünk leképeződésének is tekinthető.

Szembesít bennünket (és persze másokat is) azzal, hogy kik és milyenek vagyunk, mi fontos és mi nem számunkra. Amennyiben már magunk is kényszeresnek érezzük akár a rend iránti igényünket, akár azt, hogy egyre nehezebben tudunk uralkodni a körülöttünk eluralkodó káoszon, ami rombolóan hathat szeretteink közérzetére, kapcsolataink minőségére is, elérkezettnek kell látunk az időt a változtatásra.

Ez is a fejben dől el?

A lékgyógyászok szerint érdemes górcső alá venni a tárgyakhoz való viszonyunk (felértékelésük vagy elhanyagolásuk) belső okait. Akik nem érzik jól magukat a saját maguk teremtette, vagy éppen önmaguk által elhanyagolt életterükben, azoknak azt tanácsolják, tegyék fel maguknak a kérdést: mi miért fontos számukra? Így rátalálhatnak az „arany középútra”.

Az állandóan rendet rakóknak segíthet, ha átgondolják, mi vezeti őket a folytonos rendezkedéshez, ami tulajdonképpen nem más, mint egyfajta (érzelmi, önértékelési hiányérzetből adódó) „pótcselekvés. Az örökös kuszaságban élőknek azzal kell önmagukat szembesíteniük, hogy rengeteg időt és energiát pazarolnak el a folytonos keresgéléssel. Végig kell gondolniuk, hogy ennek a rossz szokásnak fokozatos megváltoztatásával milyen mértékben könnyíthetnek az életükön, mennyivel tehetik kiszámíthatóbbá (például azzal, hogy a mindennapjaikhoz szükséges tárgyaknak, holmiknak meglegyen a biztos helyük).

Ami egyébként mind a rendfüggőknél, mind a hanyagoknál nyomasztó következményként jelentkezhet, az a frusztráció. A rigorózus rendrakóknak – féltve a kialakított környezetüket – számolniuk kell azzal, hogy elidegenednek tőlük a hozzátartozóik, barátaik, vagyis könnyen elmagányosodhatnak.

Akiket pedig elborít a körülöttük lévő káosz, és nem képesek némi rendre és rendszerességre rávenni magukat, azoknál előbb-utóbb figyelem-összpontosítási zavarok is jelentkezhetnek. Ez pedig a szellemi/munkateljesítményüket, így az önértékelésüket is alááshatja. Ezért is tanácsolják a rendmániásoknak, hogy tanulják meg, hogyan tudnak megszabadulni a belső kényszerüktől (akár tanuljanak meg relaxálni, vagy valamilyen hobbiba fektessék rendszerező hajlamukat), míg a rendetlenek próbálják meg az – apró lépések taktikáját alkalmazva – rászánni magukat az összeszedettebb életvitelre.

A cél ugyanis mindkét típusnál azonos: az életüket és mások életét ne nehezítsék meg azzal, hogy lényegtelen dolgokra koncentrálnak, vagy éppen hogy nem képesek koncentráltan működni.
Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés:

Kedvelj minket

Powered by Jasper Roberts - Blog