A mentális betegségek oka: a kenyér és más táplálékok?

Ebben a cikkben arról olvashat, hogy a világ legnagyobb mennyiségben fogyasztott tápláléka hogyan lehet negatív hatással az emberi viselkedésre és a mentális egészségre.

Mivel a gasztroenterológia, immunológia, toxikológia, valamint a táplálkozási és mezőgazdasági tudományokban jártas emberek olykor nem gondolkoznak és cselekszenek felelős módon, a pszichológusok és pszichiáterek általában nem veszik figyelembe, hogy a táplálék is erősen hathat a beteg állapotára. 

Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogyan hatnak a gabonafélék az emberi viselkedésre és a mentális egészségre. Bemutatjuk azokat a tanulmányokat, melyek szerint a kenyértől a belek áteresztőbbé válnak, ez pedig azt eredményezi, hogy az immunrendszer megtámadja ezeket a kenyér-részecskéket, valamint az agynak szükséges anyagokat is, amelyek hasonlítanak rájuk. 

Ezen kívül a kenyér olyan opioid-szerű anyagokat bocsát ki, amelyek mentális problémák kialakulásához vezethetnek, abban az esetben, ha ezek az anyagok eljutnak egészen az agyig. A táplálék-részecskék tehát olyan helyekre is eljuthatnak, ahova nem kéne. A gabonamentes táplálkozás nagyon nehezen tartható, viszont mentális szempontból egészségesebbé tesz, sőt, egyes embereket akár meg is gyógyíthat.

Bevezetés

Körülbelül 12 000 évvel ezelőtt, mikor az utolsó jégkorszak is véget ért, az éghajlat hirtelen megváltozott, ami megtizedelte az emberek hagyományos táplálékforrását, főleg a nagyvadakat. Ennek valószínű következményeként a Közel-Kelet termékeny területein (főleg a Levante körül található területek a Tigris és az Eufrátesz völgyében) az emberek művelni kezdték a földeket és elkezdték az állatok háziasítását. A földművelés és az állatok háziasítása földrészről földrészre terjedt. Ez olyan mértékben biztosította a táplálék-ellátást, hogy az emberi populáció robbanásszerűen megnőtt. A mezőgazdasági forradalom nem csak megnövelte az elérhető táplálék mennyiségét, de radikálisan megváltoztatta a táplálék természetét is: megjelentek a gabonából készült táplálékok, amelyekhez az ember nem volt még hozzászokva.

Ebből a cikkből megtudhatja, mi az étrendváltozás következménye a neurológusok, pszichológusok és pszichiáterek szerint.

Az emberek és gabonafélék közötti "szövetségért" mindkét fél szépen megfizetett. Mindkét fél segítette a másik fennmaradását, szaporodását, és a felek nagy területeket hódítottak meg. Mindkét fél együttes erővel fejlődött, miközben alkalmazkodtak egymáshoz. Például a búza fokozatosan egyre rövidebb lett, mivel az ember előnyben részesítette az alacsonyabb gabonaszárakat - ezeket ugyanis könnyebb learatni és jobban ellenállnak az erős szélnek. Ugyanakkor az emberek arca, állkapcsa és fogai fokozatosan egyre kisebbek lettek, mivel így könnyebb megrágni a lágy kenyeret. Háziasítottuk a gabonát, és a gabona is háziasított minket. Ne felejtsük, az első gabonák valószínűleg takarmányként szolgáltak a háziasított állatok számára és csak ezt követően kerültek be az emberi táplálkozásba.

A mezőgazdasági forradalom tehát negatív következményekkel járt. Röviden, a gabona-alapú étrend felváltotta a hagyományos vadászó-gyűjtögető étrendet, ami miatt megrövidült az élettartam és csökkent az emberek magassága - a gyermekhalálozások száma, a fertőző betegségek, a csontproblémák és a fogszuvasodás gyakorisága pedig nőtt. A problémák jó részén sosem tudtunk úrrá lenni. Például annak ellenére, hogy az emberek magassága 4000 éve folyamatosan nő (mióta a táplálkozás sokkal változatosabb lett), átlagosan még mindig 3 cm-rel alacsonyabbak vagyunk, mint a mezőgazdaság kifejlődése előtt élt őseink. Az emberek és a gabona közti koevolúció mindkét félnél genetikai változásokat idézett elő, de a gabona így sem lett megfelelőbb táplálék az emberek számára.

A pszichológiai tudományok akkor figyeltek fel ezekre a tényekre, amikor a második világháború alatt számos országban tapasztalták azt, hogy a búza hiányával közvetlen arányban csökkent a skizofréniás esetek kórházba felvett száma. Ugyanebben az időszakban azonban az Amerikai Egyesült Államokban megemelkedett a búza fogyasztása - a skizofréniás esetek száma pedig megnőtt. A Csendes-óceán déli részén található szigeteken eredetileg csak kevés búzát fogyasztottak. A skizofréniás esetek száma azonban drámaian megugrott (körülbelül 1:30.000-ről 1:100-hoz arányban), amikor a szigetekre importálni kezdték a nyugati gabonából készült termékeket.

Most már kézzel fogható bizonyítékaink vannak arra, hogy a kenyér fogyasztása negatívan hat a szervezetre és az agyra (ez egyrészt olyan génektől függ, amelyek az emberek egyharmadában találhatóak csak meg, másrészt látszólag olyan irreleváns tényezőktől függ, mint például egy korábbi vírusos fertőzés).  

Ez a cikk betekintést nyújt, milyen bizonyítékok állnak a rendelkezésünkre ezzel a témával kapcsolatban. A következő három szakaszból megtudhatja, mi támasztja alá a pszichológiai tudományok azon elgondolását, miszerint a kenyér 1) növeli a bél áteresztőképességét, 2) immunreakciót indít be azoknál, akik genetikailag hajlamosak erre, és 3) az emésztése során, lebomlás közben opioid aktivitás figyelhető meg. Az utolsó szakaszban arról olvashat, vajon az étrend megváltoztatásával kezelhetőek/gyógyíthatóak-e a mentális betegségek.

A gabona és a méreganyagok kapcsolata

Gabonának igazából a különböző fűfélék magvait nevezzük. A fűfélék úgy fejlődtek, hogy képesek vagyunk megenni a magvaikat, viszont biztosan nem azért fejlődtek, hogy a magvaikat megemésszük, amik aztán képtelenek továbbörökíteni a növény génjeit. A fűfélék nem tudják megvédeni magukat, mivel nem tudnak elmenekülni vagy harcolni. Nincsenek tüskéik, sőt, kemény héj sincs a magvaik körül. Viszont mint a legtöbb növény, a fűfélék is méreganyagokat termelnek. A növények a fejlődésük során nagyon sokféle méreganyagot állítottak elő (eddig több mint 50.000 vegyületet azonosítottak a kutatók), amelyek elriasztják, megbetegítik vagy elpusztítják azokat az élőlényeket, amelyek esznek belőlük. Erre válaszreakcióul az élőlények felvértezték magukat a méreganyagokkal szemben, például kifejlesztették a mérgek felismerésének képességét (például a keserű ízreceptorokkal), a méregtelenítés segítségével pedig, amennyire csak lehetséges, közömbösíteni tudják ezeket a káros anyagokat.

Érthető módon a növények legértékesebb részében, a magokban találhatóak a legnagyobb mennyiségben az úgynevezett önvédelemre használt proteinek. Ironikus, hogy a modern búza három, különböző genomja három vad búzafaj keresztezéséből származik. Ezek a genomok felelősek azért, hogy a legjobb minőségű kenyeret lehessen előállítani - ezzel együtt azonban a legkárosabb hatású proteinekkel állnak összefüggésben. Ezek képesek arra (legalábbis a rágcsálók esetében), hogy átjussanak mind a bélrendszeren és a vér-agy gáton, majd (többek között) megzavarják az idegnövekedési faktort. A tészta számos ilyen proteint tartalmaz, és habár ezeket nem lehet megemészteni, a sós vizes főzés során mégis kifőnek, így az ételben, amelyet megeszünk, már nincsenek jelen. Megtalálhatóak azonban a sörben és a gőzben előpárolt kuszkuszban, valamint belélegezhetőek a nyers lisztből is.

Ezen kívül a magok olyan proteineket tartalmaznak, amelyek azonnal elérhető táplálékot biztosítanak a jövőben kikelő palánta számára. Az árpában, zabban és különösen a búzában, az eltárolt proteineket gluténnak (ami a latin "összeragasztani" szóból származik) nevezzük, és mint kiderült, ez különlegesen értékes az emberek számára. Ahogy a kenyértészta megdagad, a glutén rugalmas hálóba rendeződik, amely csapdába ejti az élesztő gázrészecskéit, amelyek az erjedés során szabadulnak fel - ezért kel meg a tészta a sütés során. A búza árpához és zabhoz viszonyított látványos sikere főleg annak köszönhető, hogy könnyű, likacsos, könnyen rágható kenyér készíthető a lisztjéből.

Sajnálatos módon az utóbbi évtizedekben folyamatosan nőtt azoknak a száma, akiknél bebizonyosodott, hogy a glutén károsan hat a szervezetre. De ez nem véletlen: azok a búzafajták terjedtek el a legjobban, amelyek a legkárosabb típusba tartozó glutént tartalmazzák. Ez különösen aggasztó, mivel a glutén nem csak a kenyérben, süteményekben, tésztában, pizzában, és sörben található meg. Mivel kötéseket hoz létre és sűrűbbé teszi a táplálékot, ezért számtalan más termék előállításakor is felhasználják. Egy, az ausztrál szupermarketeket célzó felmérés szerint a glutén közel 2 000 különböző élelmiszerben (a szószoktól kezdve a feldolgozott húskészítményekig), és több mint 100 más árucikkben (a fájdalomcsillapítóktól a samponokig) található meg. A glutén a bélbe jutva különböző folyamatokat indít be - méghozzá nem csak azoknál, akik érzékenyek rá, hanem minden embernél.

A bél áteresztőképessége

Egy 82 skizofréniás beteget vizsgáló post-mortem tanulmány szerint, a betegek 50%-nál gyomor-, 88%-nál vékonybél-, 92%-nál pedig vastagbél-gyulladást állapítottak meg. A gyomor-és bélrendszeri bántalmak és a pszichiátriai betegségek közötti összefüggést már legalább 2 000 évvel ezelőtt felfedezték.

Az egészségtelen bél szabad utat biztosít a szervezetbe a baktériumok, méreganyagok, és megemésztetlen táplálék-molekulák számára. Ezt a folyamatot mindenkinél csak a bélfal akadályozhatja meg, ami okos módon a vizet és a tápanyagokat szabadon átengedi. Ez viszont csak egy olyan kifinomult rendszer segítségével lehetséges, amelynél a sejtek közötti nyílások nyitása és zárása rugalmasan változik - és a bélfal pont ilyen felépítésű. Másrészről ez a felépítés szükség esetén védelmi vonalként gondoskodik róla, hogy a baktériumok ne jussanak be a szervezetbe. A vékonybél (a bél azon része, amely a gyomorból nyílik) valójában gyakorlatilag mikroorganizmusoktól-mentes - a bél perisztaltikus mozgásával a baktériumok azelőtt eltávoznak a bélből, mielőtt osztódni kezdenének. A baktériumok abnormális jelenléte serkenti a zonulin nevű protein termelését, amely kiszélesíti a sejtek közötti nyílást, így a víz a bélbe szivárog, és a fokozott bélmozgások segítségével kimossa a baktériumokat a szervezetből.

A zonulin tehát képes arra, hogy hasmenést idézzen elő - ez azonban csak egy a sok, kevésbé látványos folyamat közül, amelyért ugyancsak a zonulin felelős. Legfőbb feladata, hogy szabályozza a bél áteresztőképességét, vagyis biztosítja vagy gátolja a nagyobb molekulák és immunsejtek átjárását a bélfalon. Érthetetlen okokból azonban, ennek a folyamatnak a során néha részben megemésztetlen tápanyag-molekulák jutnak a bélből a) a bélfal belső rétegébe, ahol az immunrendszer egy nagy része található, és b) a véráramba. Ezeknek az anyagoknak nem szabadna eljutniuk ezekre a helyekre, mivel nem megfelelő immunreakciókat indíthatnak be. A hosszabb ideig elnyúló, abnormális bél-áteresztőképesség sokféle immunrendszerhez köthető betegséggel hozható kapcsolatba. Ilyen betegség például az ízületi gyulladás, asztma, 1-es típusú cukorbetegség és a sclerosis multiplex.

Érdemes megemlíteni, hogy a pszichológiai stressz tovább ronthat a bél áteresztőképességén. Pszichológiai stressznek tekinthető a nyilvános beszéd (habár ideiglenes hatásokkal), valamint a korai anyai depriváció (vagyis a gyerek hosszabb-rövidebb ideig kénytelen nélkülözni az anyját, amelynek viszont már hosszú távú hatásai vannak).  Érdekes módon, a pszichológiai stressz felelős a mentális betegségek kialakulásáért és azok súlyosságáért, valamint súlyosbítja a bélgyulladást, és az immunrendszerhez köthető betegségeket is. 

Sok, gyakran használt fűszerben és táplálékban található olyan molekula, amely hatással van a bél áteresztőképességére: vagy növeli (például a fruktóz, amelyet széles körben használnak a kereskedelmi forgalomban lévő italok édesítésére) vagy csökkenti (például a flavonoid quercetin, ami a hagymában és a teában található) az áteresztőképességet. Talán azért, mert a szervezet összetéveszti a mikrobiális molekulával, a glutén serkenti a zonulin termelését - emiatt a glutén egyértelműen az első csoportba tartozik. Az egyik zonulin-gátló szedésével megakadályozható, hogy a glutén megnövelje az áteresztőképességét, a glutén-mentes diéta pedig csökkenti mind a zonulin szintet, mind a bél áteresztőképességét. A zonulin nem csak a bélfal áteresztőképességét növeli, de más gátak, különösen a vér-agy gát átjárhatóságát is. Ezért vizsgálnak a kutatások során egy olyan, a zonulinra hasonlító méreganyagot, amely serkenti a gyógyszer-molekulák (például rákölő vegyületek) agyba történő szállítását.

Téves immunreakciók

A glutén problémát okozhat a szervezetben, mivel megnöveli a bél áteresztőképességét, ezáltal képes átjutni a bélfal külső rétegén. Miután átjutott, az immunrendszer célpontjává válik. A következő két részben arról olvashat, milyen következményei vannak ennek a folyamatnak a szervezetre és az agyra nézve.

A lisztérzékenység formái

Néhányan egyértelműen allergiásak a lisztre (a "liszt" alatt minden gluténtartalmú gabonafélét értünk). A gluténtartalmú táplálék elfogyasztása után a liszt-érzékenyek olyan tüneteket produkálhatnak, mint a kiütés, fejfájás, hasmenés és légszomj - ami gyakorta érinti például a pékeket is. Ez a fajta liszt-érzékenység az immunrendszer azon részéhez kapcsolódik, amely a parazita életmódot folytató férgek, gombák és mikroorganizmusok kiiktatásáért felel. Néhány embernél azonban a glutén olyan immunreakciókat indít be, amelyek tünetei fokozatosan jelennek meg, hetekkel, vagy akár évekkel azután, hogy az adott táplálékot fogyasztani kezdtük.

Körülbelül 100-ból 1 embert érint ez a fajta túlérzékenység, amelyet krónikus gyomorhurutnak nevezünk. Ez pontosabban azt jelenti, hogy egy kóros immunreakció megtámadja a vékonybelet. Ez a folyamat idővel tönkreteszi a bélfalat (amelyet normál esetben bélbolyhok millió fednek), ezáltal csökkenti a bél felszínét és rontja a bél tápanyag-felszívó képességét is. 

Ha a glutén fogyasztását nem csökkentik még a gyermekkorban, akkor bizonyos koponyacsontok növekedése is módosulhat. Ennek eredményeképpen a felnőtt, krónikus gyomorhuruttal diagnosztizált betegek több mint 80 százalékánál szokatlan lehet az arc aránya. Ez azt jelenti, hogy a homlok általában különösen magas az arc középső harmadához, vagy az egészséges emberek homlokához viszonyítva.

A legtöbb ember, akiknek krónikus gyomorhurutjuk van, nem is tudnak róla, hogy betegek. Egy 5000 olasz diákot érintő vizsgálat során például kiderült, hogy a diagnosztizált és nem diagnosztizált esetek aránya 1:6-hoz. Az idősebbeknél is gyakori, hogy sokáig diagnosztizálatlan marad a krónikus gyomorhurut, ami akár azt is jelentheti, hogy a tünetek megjelenésétől számítva 17 év telik el a betegség diagnosztizálásáig. Aggasztó, hogy a betegség vér-markereinek értéke az Egyesült Államokban az utóbbi 50 évben megnégyszereződött, míg Finnország esetében ugyanez az érték az utóbbi 20 évben a duplájára nőtt. A vizsgálatokat mind a frissen vett, mind az évtizedekkel korábban lefagyasztott vérmintákon egyszerre végezték el, így a betegség jelenlegi terjedésének mértékét nem lehet a pontosabb mérési eszközökre vagy az elnézőbb diagnosztikai kritériumokra fogni. A markerek értéke az idő elteltével bizonyos embereknél is növekedett, ami azt bizonyítja, hogy felnőttkorban is kialakulhat a gluténra adott abnormális immunreakció.

Érdekes, hogy sokan jobban teljesítenek a glutén-mentes diéta során, a teljesítmény pedig romlik gluténterhelés alatt (még a randomizált, kettős vak, placebo-kontrollált vizsgálatok során is, ha a vizsgált személyek egészségesek - nem liszt-érzékenyek, nincs krónikus gyomorhurutjuk). Ezt a nem coeliakiás (krónikus gyomorhurut) liszt-érzékenységet csak kizárásos alapon lehet diagnosztizálni, mivel jelenleg még nem állnak rendelkezésre olyan laboratóriumi tesztek, amelyekkel megállapítható a betegség jelenléte. A betegség jellemzője, hogy a bél áteresztőképessége normális, viszont az érintettek általában felpuffadnak a gluténtól - tehát a betegség nem teljesen, de valamennyire hasonlít a krónikus gyomorhurutra. 

A tünetek a glutén fogyasztása utáni órákban-napokban (nem bélrendszeri, hanem egyéb tünetekként) jelentkeznek: például fejfájás, ekcéma, kimerültség és kábultság formájában. 

Egyes emberek azt mondják, hogy érzékenyek a gluténra, de valójában a búzában lévő szénhidrátoktól puffadnak fel, és ez okozza az alhasi fájdalmat is. A nem coeliákiás liszt-érzékenységgel kapcsolatban számos vizsgálatot végeztek már, viszont ezeknek a szénhidrátoknak még nem vizsgálták a hatását. Ezek a szénhidrátok amúgy számos zöldségben is megtalálhatóak, és vitatható, hogy valóban olyan károsak-e.

A krónikus gyomorhuruttal diagnosztizált betegek több mint 95 százaléka az immunrendszer szabályozásáért felelős gén egyik speciális variánsát hordozza, míg a maradék 5 százalék egy teljesen másik gént hordoz. Mindkét géntípus megzavarja az immunrendszer működését, így az képtelen megkülönböztetni, melyek a szervezet saját molekulái, és melyek a behatoló, káros molekulák. Ezek a gének a lakosság 30-40 százalékában találhatóak meg, de természetesen nem minden érintett embernél alakul ki krónikus gyomorhurut. Még az ugyanazon az étrenden lévő egypetéjű ikreknél is lehet eltérés - az egyikük beteg lesz, míg a másikuk nem. Ezért biztos, hogy más tényezők is hozzájárulnak a betegség kialakulásához - valószínűleg ezek egyszerű környezeti hatások. Ilyen környezeti hatás lehet például egy baba világrahozatala, vagy egy vírusos- vagy parazita-fertőzés is. Egy tanulmány során fény derült arra, hogy a krónikus gyomorhuruttal diagnosztizált betegek közel 90 százaléka, a tanulmány kontrollcsoportjának pedig körülbelül 17 százaléka korábban fertőződött már meg adenovírussal. Mivel a vírus által kódolt egyik protein szerkezetében hasonlít a gluténhez, lehetséges, hogy a genetikailag erre hajlamos egyéneknél a vírusra adott kezdeti reakció során a szervezet nem csak a glutént távolítja el, de a bélben található más proteineket is, mivel ezek hasonlítanak a fentebb említett vírus proteinjére. Ezt a hasonlóságot tudományosan molekuláris utánzásnak nevezzük.

Hogyan hat a búza az agyra?

Sajnos a glutén hasonlít néhány, az agy számára fontos kémiai anyagra is. Mesterséges környezetben, ha a vérből eltávolítják a glutén molekulákat, akkor a glutén eltávolításáért felelős antitestek megtámadják a kisagyhoz tartozó proteineket és a mielinhüvelyt, ami igazából az idegrostok védőburka. Ezen kívül az antitestek megtámadják még a GABA (olyan elsődleges gátló neurotranszmitter, amelynek zavara hat a szorongásra és a depresszióra) termelésben résztvevő enzimeket is. A véradók vérében lévő (a búza- és tej-molekulákat kiiktató-, valamint az agy számára fontos kémiai anyagokat támadó) antitestek mennyisége a keresztreakció folyamatával egyenletes mértékben emelkedett meg (keresztreakció: a szervezet a különböző eredetű összetevőket azonos allergénként azonosítja). A legtöbb embert szerencsére nem érinti ez a probléma - legalábbis addig, amíg a bél és a vér-agy gát sértetlen marad. A glutén jelenléte arra serkenti az antitesteket, hogy azok megtámadják az agyat, és súlyos idegrendszeri működési zavarokat idézzenek elő. Ez a folyamat független attól, hogy az adott egyén coelakiás-e. Hasonló antitesteket találtak a skizofréniás betegek egyik alcsoportjának vérében - míg egyesek vér markerei utaltak a krónikus gyomorhurut meglétére, addig mások markerei nem.

Ha tehát a búza hatással van az agyra, akkor nem csoda, ha a mentális állapotot is befolyásolja. A rendkívül nagy kiterjedésű (betegek ezreit tanulmányozó) járványügyi vizsgálatok szerint a krónikus gyomorhurut összefüggésbe hozható a depresszió és a pszichózis kialakulásának megnövekedett kockázatával. Azoknál az egészséges bélfallal rendelkező egyéneknél, akik vérmarkerei utalnak a krónikus gyomorhurut meglétére, háromszor nagyobb a valószínűsége, hogy a jövőben autizmus alakul ki, és ötször nagyobb a lehetősége annak, hogy a betegséget már diagnosztizálták is.

A glutént megtámadó antitesteket sokkal gyakrabban mutatták ki skizofréniás és autizmusos betegeknél, mint a népesség többi részénél vagy a kontrollcsoportnál. Az eredmény a vizsgálat többszöri megismétlése után is megegyezett. A kapott adatok elképesztőek. Például a glutén megtámadó antitestek jelenléte a kezeletlen autista gyerekek 87 százalékánál, míg az egészséges gyerekek csupán 1 százalékánál mutatható ki.

A mikrobák jelentősége

A fő gén, amely hajlamossá tesz a krónikus gyomorhurutra, a bélben található mikrobák összetételét is megváltoztatja - érdekes, mivel ma már tudjuk ezekről a mikrobákról (összegző nevükön bél mikrobioták/bélflóra), hogy képesek arra, hogy közvetlenül formálják át a viselkedésünket. A gén hordozóinál és a nem hordozóknál vizsgált széklet jelentős bakteriális eltéréseket mutat már az egy hónapos babáknál is. Többek között a hordozóknál nagyobb mennyiségű clostridia (a Firmicutes baktériumtörzs egy osztálya) található: például az autista gyerekek bélrendszerében gyakran sokkal nagyobb mennyiségben található meg ez a baktériumtípus, mint az egészséges gyerekeknél. Ezek az eredmények összekapcsolhatóak azokkal a járványügyi bizonyítékokkal (ezekről korábban már szó esett), amelyek szerint a krónikus gyomorhuruttal diagnosztizált betegek esetében nagyobb az autizmus kialakulásának kockázata.

A bélben található mikrobák látszólag még azt is befolyásolják, hogy a hordozóknál mikor alakul ki (és egyáltalán kialakul-e) a krónikus gyomorhurut. Mivel az immunrendszer fejlődésére nagy hatással van az emésztőrendszerben élő mikrobiális közösség, ezért létfontosságú, hogy az utóbbi normálisan fejlődjön - ennek pedig alacsonyabb a valószínűsége, ha a babák idő előtt nem a számukra megfelelő táplálékot kapják. 

A bélbaktériumok hatalmas fejlődésen mennek keresztül a születéstől számított első 12 hónap során, ezért fontos, hogy ezalatt az időszak alatt a baba ne kapjon glutént tartalmazó táplálékot. Egy kettős vak kísérlet során azt vizsgálták, hogyan hat a fiatal coelaikiás génhordozókra az, ha a gluténtartalmú élelmiszereket korán (6 hónapos korban) vagy későn (12 hónaposan) vezetik be az étrendjükbe. A korai gluténfogyasztás hamar gluténtolerancia csökkenést eredményezett, és beindította az autoimmun betegségek kialakulását is. Az viszont vitatható, hogy ez annak köszönhető-e, hogy a bélbaktériumok felépítése a teljes kifejlődés előtt változott meg. A coelaikia gént hordozó transzgenikus egereknél nemrégiben kimutatták, hogy a betegség kialakulása teljesen a bélrendszertől függ. A glutén fogyasztása miatt krónikus gyomorhurut alakult ki azoknál az egereknél, amelyeknél a) meggátolták a bélflóra kifejlődését, b) a bél mikrobiotái közé kórokozók is beépültek, c) a születés pillanatában antibiotikummal zavarták meg a bélrendszer működését. Azoknál az egereknél azonban nem alakult ki a betegség, amelyeknek egészséges maradt a bélflórája.

A bélflórában fellépő változásokért az is felelős lehet, ha a glutént tartalmazó élelmiszereket hirtelen, nagy mennyiségben kezdi az ember fogyasztani. Feltételezhetően ez a tény áll e mögött, hogy a bevándorlóknál többször diagnosztizálnak skizofréniát. Főként azokat érintheti ez a probléma, akik például Afrikából, a Szahara területéről költöznek Európába, mivel az afrikai területeken más gabonaféléket részesítenek előnyben, és a búzát is máshogy fogyasztják: megerjesztik fogyasztás előtt. Ezért nagyon valószínű, hogy a kenyér nem csak közvetetten (a benne található proteinek miatt), de közvetlenül is (mert befolyásolja a bélflóra működését) károsítja a mentális egészségünket. Igazából a kenyér fogyasztása és bizonyos baktériumok tápanyagfelvétele között kölcsönös kapcsolat van. A legújabb bizonyítékok szerint ugyanis azért sóvárgunk bizonyos táplálékok után, mert a bélben található baktériumok, amelyek azokon táplálkoznak, hatással vannak a szervezetünkre. A kenyér például legvégül cukorra bomlik le, ami számos baktérium táplálékául szolgál. Ha nem jut elég cukor a szervezetünkbe, a baktériumok manipulálni kezdik a gazdatestet, méghozzá úgy, hogy rosszkedvet és más fájdalmas érzetet idéznek elő - ami csak a megfelelő táplálék fogyasztásával enyhíthető.

A gluténban található káros anyagok

Az emésztés során a glutén több száz vagy több ezer olyan anyagra bomlik le, amelyek tovább már nem bomlanak. Néhányuk rendkívüli módon hasonlít a morfiumra, ezért ezeket exorphinoknak nevezzük. Más proteinek is termelnek exorphint - például a tejben található kazein, ami nagyon hasonlít a gluténhez, vagy a rizsben lévő albumin, és a kukoricában található zein. A következő két szakaszban arról olvashat, hogyan befolyásolják a viselkedésünket az exorphinok, és mi történik, ha ezek az anyagok a bélben felszívódva az agyba jutnak.

Az endorfin és az exorphin hasonlósága

Csak úgy, mint a morfium, az exorphin is az opioid receptorokhoz kötődik, amelyek a testben szétszóródva mindenhol megtalálhatóak - többek között a belekben, a tüdőkben, a nemi szervekben, és az idegrendszer különböző részeiben. Természetesen eredetileg ezek a receptorok a saját opioid anyagaink miatt fejlődtek ki, vagyis az endorfinok miatt (az "endo" azt jelenti, belső eredetű). A szervezetünk azért termel endorfint, hogy csökkentse a fájdalomérzetet az olyan esetekben, amikor tovább kell funkcionálnia annak ellenére, hogy megsérültünk vagy stressz ért - például szülés vagy harc közben. A "futók gyönyöre" effektus, vagyis a hosszútávfutók által tapasztalt eufória érzés az, ami erre a mechanizmusra épül.

Felmerült, hogy az endorfin egyik fő funkciója az, hogy megvédje a szervezetet az éhezéstől a stresszes, elhúzódó élelemhiány idején. Tudjuk, hogy ugyanez az opioid ellentétes hatást is kiválthat, attól függően, milyen receptorhoz kapcsolódik; mindez csak attól függ, hogy az adott receptor a testben vagy az agyban található. Ha a morfiumhoz hasonló endorfin a bélben található opioid receptorokhoz kapcsolódik, akkor sokszor visszatartja a szervezet számára fontos tápanyagforrásokat (mivel székrekedést és vízvisszatartást idéz elő). Ezen kívül csökkenti a motoros aktivitást és a fájdalmat, valamint a szaporodást szabályozó hormonok termelését, és a nemi vágyat is. Ezzel ellentétben azonban, ha ez az endorfin az agyban található opioid receptorokhoz kapcsolódik, akkor serkenti az energiafelhasználást, növeli a reakcióképességet és a (hiper)aktivitást. Az előbbit nevezhetjük passzív, hibernációhoz hasonló válaszreakciónak, amellyel a szervezet az ideiglenes élelemhiányra reagál; az utóbbi pedig aktív válaszreakció, ami az emberek vándorlását (migrációját) idézi elő. Az opioid rendszer zavara és az étkezési zavarok (például anorexia) közötti kapcsolat sem maradt észrevétlen az évek során - és ezt számos bizonyíték támasztja alá. A lényeg az, hogy endorfin akkor termelődik, amikor szükség van rá, exorphint azonban gyakorlatilag minden (modern) étkezésnél termel a szervezetünk.

A táplálékban található exorphinok részben vagy egészében a belekben fejtik ki hatásukat. Ennek az a következménye, hogy mindenféle módon az energia megtakarítást segítik. Másrészről azonban az exorphinok, ha tudnak, szívesebben kapcsolódnak közvetlenül az agy opioid receptoraihoz. Ezért a legfontosabb kérdés az, vajon az exorphinok nagy mennyiségben képesek-e átjutni a bélfalon és a vér-agy gáton. Néhány kutató úgy gondolja, ha ezek a gátak egészségesek, akkor az exorphinok nem juthatnak át. De ez nem igazán biztató, mivel még az egészséges gátak működését is könnyen megzavarhatja például a stressz, az étrend, az alkohol, vagy akár a hétköznapi, gyakran használt gyógyszerek is. A gyomorcsövön át táplált patkányok esetében például, a radioizotóppal megjelölt glutén proteinek később a patkányok agyában, exorphinok formájában jelentek meg.

Az exorphinok termelése tehát rendkívül hatékony. Vegyük például a következőt: a táplálkozás szempontjából jelentéktelen mennyiségű 1g kazein (körülbelül két evőkanál tehéntej) elég nagy mennyiségű opioidot termel ahhoz, hogy annak pszichológiai hatásai legyenek. Ez figyelemre méltó azon tényeknek a tekintetében, hogy a) a gluténból származó opioidok erősebbek a kazeinben találhatóknál, b) Európában a gluténból átlagosan napi 10-20 grammot fogyasztunk el - sokak pedig még az 50 g mennyiséget is túllépik. Kimutatták, hogy a patkányok agyában a kazeinből származó opioidok tízszer erősebben hatnak, mint a morfium. Ha az összes, bélben felszabadult exorphin eljutna az agyba, nehéz lenne megérteni, hogyan is működhetne tovább a szervezetünk.

Az opioidok biztosítják, hogy a táplálék ízletes legyen, és hogy jutalomnak érezzük az evést, viszont másrészről fontos szerepet játsszanak az ételek utáni sóvárgás és az evéskényszer kialakulásában is. A patkányoknál az opioid-antagonista naloxon drasztikusan csökkenti a kedvelt ételek fogyasztását, viszont az annyira nem kedveltekét nem. Az emberek esetében a naltrexon pedig (ami nagyon hasonlít a naloxonra, de hosszabb ideig hat és bevehető szájon át is) elnyomja az evéskényszert. Így azok az emberek, akik egy tál tészta elfogyasztása előtt naltrexont vesznek be, kevésbé érzik ízletesnek az ételt, és kevesebbet esznek belőle. A naloxon röviden arról ismert, hogy képes ellensúlyozni a heroin-túladagolás (ami egy erős morfium-származék) hatásait, a naltrexont pedig a heroin függőség kezelésére használják.

 Azok a táplálékok, amelyek exorphint tartalmaznak (mint például a búza és a tejtermékek), képesek befolyásolni a jutalmazási-központot, ezért az emberek nehezen tudnak felhagyni a fogyasztásukkal. A tejfüggőségről jó tudni, hogy azért alakult ki az evolúció során, hogy jóleső érzést keltsen a még szopós, fiatal állatban vagy emberben. Az újszülöttek belei rendkívül áteresztőek még - így nem csak az anya antitestjei jutnak át rajta, amelyek segítik a még fejletlen immunrendszer működését, de a tej opioidjai is. A szoptatás befejezése és az elválasztás után azonban a tej emésztését segítő enzim termelése genetikailag programozott módon leáll. 

Az, hogy a felnőttek rendszeresen fogyasztanak tejet, evolúciós szempontból még újdonságnak számít, és csak az állatok háziasításával kezdődött el - a marhát tartó embereknél ugyanis mutálódott a tejemésztést segítő enzim. Érdekes, de aggasztó is, hogy a tehéntejben található opioidok tízszer erősebbek az emberi tejben lévőknél. Hogy mennyire erős függőséget okoz a tej, azt az is alátámasztja, hogy a maximum négy éves gyerekek körülbelül felének még szüksége van egy kis tejre ahhoz, hogy el tudjanak aludni. Mint már korábban említettük, a búzában található opioidok sokkal erősebbek az anyatejben lévőknél.

Vitatható, de azok az élelmiszerek, amelyek emésztése során exorphin szabadul fel, azért olyan kedveltek, mert a droghoz hasonlóan hatnak a szervezetre. Van egy olyan elmélet, amely szerint ez a kémiai jutalmazás-érzés serkentette arra az embereket, hogy elkezdjenek a mezőgazdasággal foglalkozni. Széles körben talány, hogy a gabonafélék miért vették át olyan gyorsan és nagymértékben a hagyományos táplálékok helyét, még akkor is, amikor tudjuk róluk: kevésbé táplálóak és sokkal több munka van velük. Ezen kívül a gabonafélék termelése akkor is folytatódott, amikor a könnyebben feldolgozható táplálékokból (hús, krumpli és gyümölcs) nagy mennyiség állt rendelkezésre, és ez szükségtelenné tette a gabona további termelését. Érdekes, hogy minden lakott kontinensen az összes főbb civilizáció termelt gabonaféléket - egy olyat sem találunk közöttük, amely csak krumplit és zöldségeket termesztett, vagy egyáltalán nem rendelkezett mezőgazdasággal. 

Wadley és Martin elég merész hipotézise szerint a mindennapos opioid fogyasztás miatt az emberek toleranciája nőtt, így könnyebben elviselték a zsúfolt, mozgásszegény körülményeket, valamint a rendszeres munkát és a törvényhozóknak való alárendeltséget. Ha ez így van, akkor a gabonafélék rendkívüli mértékben járultak hozzá a civilizáció fejlődéséhez.

Az exorphinok káros hatása

Nem minden ember reagál ugyanúgy ezekre a vegyületekre. Például a skizofréniás betegek vérében és vizeletében, valamint az autista gyerekek vizeletében abnormálisan magas a tej- és/vagy a búza-exorphinok szintje. Ha ezeket a vegyületeket megtisztítják, és a patkányok agyába injekciózzák, a patkányok rendkívül különösen kezdenek viselkedni - először nagyon nyugtalanok, majd inaktívak és hiperdefenzívek lesznek. Többek között nem figyelnek fel a csengő hangjára, ami nagyon hasonló ahhoz a látszólagos süketséghez, ami gyakran figyelhető meg az autista gyerekeknél. Érdekes, hogy az egészséges emberek véréből származó exorphinok hatására a patkányok összességében hasonló, habár gyengébb, és rövidebb ideig tartó tüneteket produkálnak.

Amellett, hogy a fellépő viselkedési zavarok hasonlítanak a skizofréniánál és autizmusnál látottakhoz (például csökkent társas interakció, csökkent fájdalomérzet, és kontrollálatlan motoros aktivitás), a patkányoknál az exorphinok ugyanazt az agyterületet aktiválják, amelyeket a skizofréniás és autista betegek esetében is. Az exorphinok zavaró hatása kiterjedhet a látásra és a hallásra is, és hallucinációt okozhat (mint a skizofréniások esetében). Ezért nem lehet véletlen, hogy nemrégiben egy olyan felnőtt beteg esetét regisztrálták, akinél megszűntek a korai gyerekkorban kezdődő, naponta jelentkező látási és hallási hallucinációk, amint a beteg áttért a glutén-mentes étrendre.

A patkányoknál is vissza lehetett fordítani az exorphinok viselkedést- és agyat érintő hatását, ha az állatokat opioid-antagonistákkal kezelték. Ezen kívül a naloxonról bebizonyosodott, hogy a skizofréniás betegeknél ideiglenesen megszünteti a pszichózisos tüneteket, különösen a hallucinációkat. A naltrexon pedig jó hatással van az autista gyerekekre, mivel blokkolja az agy opioid aktivitását, amely abnormálisan magas ezeknél a gyerekeknél. Bizonyos kísérletek során megpróbálták eltávolítani a felesleges exorphinokat a skizofréniás betegek véréből, méghozzá úgy, hogy egy éven át a betegek minden héten dialízisen estek át. Az eredmények meglepően pozitívak voltak, mivel a betegek 40 százalékánál nagymértékben javult vagy teljesen megszűnt a skizofrénia. Néhány beteg azonban nem lett jobban, ami annak tudható be, hogy az étrend nagy hatással volt az exorphinok folyamatos termelésére és felszívódására - ezért a dialízis nem tudta csökkenteni a vér exorphin koncentrációját. Öt betegnek a dialízises kezelés mellett glutén- és kazein mentes étrendet írtak elő - ennek a kombinációnak köszönhetően a betegek állapota vagy jelentősen javult, vagy teljes gyógyulás következett be.

A mentális zavarral küzdő gyerekeknél, a skizofréniás betegeknél és az olyan nőknél, akiknél postpartum pszichózist diagnosztizáltak, a gerincvelő folyadékban a normálisnál magasabb mennyiségű exorphint mutattak ki. A gerincvelőnek nem szabadna ilyen nagy mennyiségű exorphint tartalmaznia. Viszont ha a gátak megsérülnek, vagy nem megfelelően működnek, akkor az exorphinok könnyedén a belekből a vérbe (ahol beindítják az immunreakciót), majd a vérből a gerincvelő folyadékba jutnak. Minél több glutént-támadó antitest található a skizofrén betegek vérében (az egészséges emberekéhez képest), annál több antitest található a gerincvelő folyadékban is. Ez az összefüggés arra utal, hogy az antitestek nagyobb mértékben szóródnak szét a betegek szervezetében - ez akár a gátak működésének kismértékű vagy átmeneti zavarára is utalhat.  Sajnálatos módon önmagában a glutén arra is képes, hogy ilyen zavart vagy problémát idézzen elő.

Az étrend fontossága

Közel 50 éve állnak olyan bizonyítékok a rendelkezésünkre, amelyek alátámasztják, hogy a mentális problémákkal diagnosztizált betegek gyógyíthatóak, ha áttérnek a búza-mentes étrendre (és ha lehetséges, a tejtermékek fogyasztását is mellőzik, mivel a glutén és a kazein hatásaikat tekintve nagyon hasonlóak). Mivel azonban más betegeknél (különösen az újabb és jobb tanulmányokban) nem változtattak az étrenden, a fenti bizonyítékokat általában lenézik, elutasítják vagy egyszerűen csak nem hiszik el. Emiatt a tények nem jutnak el sem a betegekhez, sem a gondozókhoz, sem a pszichológusokhoz vagy a pszichiáterekhez. Miután az ember végigolvassa ezeket a tanulmányokat, rájön, hogy a fentebb említett bizonyítékokat szélesebb körben kéne terjeszteni.

A legtöbb tanulmány pszichiátriai intézetekben kezelt skizofréniás betegek bevonásával készült, ahol az étkezéseket szorosan felügyelik. A tanulmányok szerint a gabona- és tejmentes étrenden élő betegek hamarabb kerültek ki a zárt osztályról, mint azok, akik gabonában gazdag ételeket fogyasztottak. Amikor azonban a betegek a gabona- és tejmentes étrend mellett glutént tartalmazó táplálék-kiegészítőt is szedni kezdtek, az étrend pozitív hatásai szinte azonnal megszűntek. Egy nagyon hasonló eredményeket felmutató duplavak, placebo-kontrollált, hosszútávú kísérlet olyan lenyűgözőnek bizonyult, hogy még a Science című folyóiratba is bekerült. A kísérlet során a gabona- és tejmentes étrenden tartott skizofréniás betegeknél a 39 viselkedési értékekből 30-nál romlott az érték, miután egy gluténtartalmú italt vezettek be az étrendbe - majd az értékek javultak, mikor a glutén helyett szójalisztet kezdtek használni.

Különösen jó hatással van az autizmussal és autisztikus spektrum zavarral diagnosztizált gyerekek nagy részére, ha hónapokig tartózkodnak mind a glutén, mind a kazein fogyasztásától. Egy tanulmány során 70 olyan gyermeket vizsgáltak, akik korábban egyetlen terápiára sem reagáltak jól. A diéta bevezetésétől számított három hónap elteltével ez az arány 80 százalékra növekedett.

A gluténra érzékeny embereknél a hosszútávú búzafogyasztás tartós károsodást eredményezhet - a krónikus betegek esetében viszont nem feltétlenül figyelhető meg változás. A gluténmentes diéta eredményeként azonban enyhültek a pszichiátriai tünetek még azoknál a súlyosan zavart skizofréniás betegeknél is, akik nem reagáltak egyetlen kezelésre sem, és életük nagy részét pszichiátriai intézetekben töltötték. Miután a glutént újra bevezették az étrendbe, néhány betegnek drámaian romlani kezdett az állapota.

A gluténmentes diéta természetesen csak azoknak a mentális állapotán javít, akik érzékenyek a gluténra, és ez a gluténhoz köthető antitestek szintjén is megjelenik. Így történhetett például meg az, hogy egy nyolc skizofréniás beteget vizsgáló tanulmány során a betegek egyáltalán nem reagáltak a gluténra, illetve az állapotuk sem javult a glutén- és tejmentes diéta során. Egészen idáig csak az esettanulmányok fókuszáltak speciálisan azokra a betegekre, akik bizonyíthatóan is gluténérzékenyek. Viszont minden tanulmány során bebizonyosodott, hogy a glutén-mentes diétával lenyűgöző eredmények érhetőek el. Egy kísérlet során például két skizofréniás és két demens, szellemileg leépült beteget vizsgáltak. A négyből három betegnél (akiknek súlyos pszichotikus tünetei voltak) teljes felépülésről számoltak be.

Érdekes módon azonban, minél nagyobb mértékben segíthet az étrendváltozás, a szervezet annál jobban ellenállhat a változásnak. A gabonafélék exorphinjai függőséget okozhatnak. A kutatók úgy gondolják, hogy a gluténérzékenyek fele pont azokat a táplálékokat kívánja a legjobban, amelyek károsítják a szervezetet - mégpedig azért, mert elvonási tünetek jelentkeznek náluk, ha az adott táplálékot nem fogyaszthatják. Egyszer egy kezelésekre nem reagáló, zártosztályon lévő skizofréniás beteg csodálatos módon kigyógyult a betegségéből, miután gluténmentes diétával kezdték kezelni - viszont újra erőszakos és zavart lett, miután a glutént újra bevezették az étrendjébe. Ezen a ponton már nem akart és nem is volt képes együttműködni, ezért nem tudta folytatni a glutén-mentes diétát, amely akár meg is menthette volna.

Összegzés

Ebben a cikkben bemutattuk, hogy a kenyér minden embernél megváltoztatja a bélfalat, vagyis sokkal áteresztőbbé teszi azt. Ezen kívül serkenti a méreganyagok és megemésztetlen táplálék-részecskék szállítását az olyan területekre, ahol azok beindítják az immunrendszer működését. Arról is olvashatott, hogy az embereknél a gabonafélék és a tejtermékek emésztésekor opioidhoz hasonló vegyületek szabadulnak fel, amelyek az agyba jutva elősegíthetik a mentális problémák kialakulását.

Ezen tények fényében felmerül a kérdés, vajon miért nem jelentkezik minden kenyeret és tejet fogyasztó embernél pszichózisos tünet. Az egyik lehetséges válasz az, hogy akiknél végül jelentkeznek ezek a tünetek, azok egy speciális "immunhibát" hordoznak. Ez a felelős azért, hogy az immunrendszer vagy túl sok figyelmet szentel a vérbe kerülő exorphinoknak, vagy egyáltalán észre sem veszi őket. Ha az előbbi eset áll fönn, akkor az antitestek, ha pedig az utóbbi, akkor maguk az exorphinok jutnak el az agyba. Az odajutásuk pedig nagyon egyszerűen történik: a véráramból átkerülnek a gerincvelő folyadékba, ami közvetlenül továbbszállítja őket az agyba, főleg, ha a gátak (például vér-agy gát) nem megfelelően működnek. Egy másik feltételezés szerint a genetikai hiba nem az immunrendszerben, hanem az exorphinokat lebontó enzimekben van, amelyek a belekben és/vagy a vérben találhatóak.