Az ünnepi asztal
A szépen terített asztal mindig felemelő, de különösen nagy jelentőségű, ha ünnepi alkalom hozza össze a családot, barátokat. A meghitten körbeült asztal ilyenkor a legszebb. Terítési tudnivalók cikkünkben!
Az előkészületeknél szinte mindenki szembesült már azzal a problémával, milyen jó is lenne sok hely és egy szép nagy asztal, hogy lehetőleg minden kényelmesen elférjen az asztalon. Ilyenkor jön jól a bővíthető, kihúzható asztal, de kis praktikákkal, összetolt egyéb bútorokkal is varázsolhatunk.
Nem mindegy azonban, hogy mivel fedjük le az alkalmi asztalokat. A legtöbb családnál ilyenkor a régi családi örökség féltve őrzött szőtt terítői, damasztabroszai, ezeket akár kombinálhatjuk fényes, áttetsző anyagokkal, pl. organzával. Egyetlen dologra érdemes mindenképp figyelmet fordítani: csak egymáshoz illő anyagokat kombináljunk. Színben, mintában, anyagban egyaránt. Gyakran a hófehér abrosz a legideálisabb választás – erre gyakorlatilag bármilyen étkészlet kerülhet. A sötét tónusú, egyszínű terítők fehér vagy világos mintázatú tányérokkal, tálakkal, kiegészítőkkel lesznek elegánsak.
Ne felejtsük, hogy a terítés elsősorban a komfortérzetet és az ünnepi fényeket hivatott emelni – minden esetben eszköz, soha nem jó, ha hivalkodóvá válik. A szépen megmunkált vagy épp üvegasztalokra például elegendő textil, bambusz vagy rattan étkezési alátéteket (szettet) helyezni.
Ha akad a háztartásban kellő számban nagyméretű lapos tányér, különösen feldobja az étkezés hangulatát, amennyiben ezek kerülnek egy textil vagy bambuszalapra – alátéttányérként. Egyben óvják is az asztalt a forró ételektől, és a többi tányért kell csupán folyamatosan cserélni rajta, ahogy változnak a fogások.
Alapszabályok a terítésnél
Vannak a terítésnek olyan alapszabályai, amelyekkel nem árt, ha a vendégváró tisztában van. Mindig csak annyi tányért, poharat és evőeszközt helyezzünk az asztalra, amennyi feltétlenül szükséges a többfogásos menüsorhoz! Fontos, hogy kényelmesen lehessen enni, beszélgetni, és senki ne borítsa magára helyszűkében a forró levest vagy épp a mártást. Só és bors mindig legyen az asztalon – soha nem lehet tudni, ki szeretné továbbfűszerezni a fogásokat.
Ne vigyük túlzásba az asztal dekorálását, legyen hely az ételeknek is! Ne vigyük túlzásba az asztal dekorálását, legyen hely az ételeknek is!
Akár papír-, akár textilszalvétával terítünk, annak mindig a tányér bal oldalán van a helye. A textilszalvétát, amely az igazán ünnepi alkalmakhoz megfelelő választás, a vendégeknek illendő az étkezés kezdetén széthajtani vagy kivenni a szalvétagyűrűből (ez akár lehet saját készítésű darab fémből, papírból, szalmából is), és a combunkra helyezni, nem pedig partedliként a felsőruházatba illeszteni.
Ha többfogásos menüvel készülünk, többféle ital is jár hozzá. Vizespohár nélkül elképzelhetetlen az étkezés, amibe akár gyümölcslé, akár ásványvíz kerül, célszerű a lapos és mély tányérok elé helyezni, hogy könnyen elérhető legyen.
Ha pezsgős vacsoráról vagy ebédről van szó, a pezsgőspohár legyen az első a sorban, amit soha nem szabad színültig tölteni – a nemes ital ne a terítőre folydogáljon. A borospoharak elhelyezése - éppúgy, mint a többféle evőeszközé - könnyű és logikus sorrendet, a fogyasztásét követi, jobbról balra.
A hideg előételekhez, salátákhoz, tenger gyümölcseihez, halakhoz, csirke- vagy pulykahúsból készült fogásokhoz fehérbor illik, amelyeket rendszerint kisebb méretű, enyhén öblös, talpas pohárba öntünk. A fűszeresebb ételekhez, marha- vagy vadhúsokból készült fogásokhoz a testes vörösborok az ideális kísérők – pincehőmérsékleten kínálva. Ha sajttal és gyümölccsel zárul az étkezés, a sajtok fajtájától függően érdemes italt választani. Az érett, nehéz sajtokhoz jobban illik a vörösbor, míg a félkemény, könnyebb típusok mellé a fehérbor a jó választás. Ha desszertborokkal is készülünk, a kisméretű, talpas pohár kerüljön a sor végére.
Az aperitiffel kezdett ebédhez vagy vacsorához nem szükséges az apró poharakat az asztalra ügyeskedni, tálcáról kínálva ki-ki felhajthatja belőle az étvágyserkentő vagy szíverősítő italát. Az üres poharakat pedig könnyedén letehetjük a konyhában.
Az evőeszközök asztalra helyezésének alapszabálya, hogy a kanál és a kés mindig jobbra, a villa mindig balra kerül a tányér vagy tányérok mellett. Ez utóbbiakból sem érdemes kettőnél többet egymásra helyezni – ha az előétel kínáló tálon kerül az asztalra, egy nagyobb és egy kisebb lapostányér elegendő, a leveshez ilyenkor célszerű kisebb tálakat választani, és személyenként feltálalni.
Egy elegáns étteremben sem kell senkinek zavarba jönnie, ha egymás mellett különböző méretű és formájú kések, villák, kanalak fogadják.
Mindig kívülről befelé, a menüsornak megfelelően kell haladni. A sült vagy rántott halételekhez kialakított jellegzetes alakú halvilla és halkés kifejezetten arra szolgál, hogy a gerincről, szálkákról könnyedén lefejthető legyen az értékes sült hal – ez a kés egyáltalán nem éles, tehát ha akadnak otthon halkések, de mondjuk haltekercs szerepel a menüben, nem érdemes az evőeszközök számát növelni vele.
Ha a tányérok előtt még villával és kiskanállal is találkozunk, a villa rendszerint az előétel, a kanál pedig a desszert elfogyasztását szolgálja.
Otthon természetesen, főként kisebb asztaloknál – a desszerthez szánt evőeszköz az étkezés végén, a desszert tálalásával egyidejűleg is az asztalra kerülhet.
Hagyományosan egy háromfogásos menü (leves-főétel-desszert) elfogyasztásához lapos és mélytányér kerül egymásra az asztalon, de ha pl. krémlevest kínálunk, a mélytányér ízléses leveses csészével, illetve kis tállal is helyettesíthető. Ha hideg vagy meleg előétel helyettesíti a levest, azt akár porciózva, szépen díszített tányérokon is szervírozhatjuk, ha már mindenki helyet foglalt. Az egyes fogásokat mindig igyekezzünk megfelelő hőmérsékleten kínálni, ne legyen tűzforró vagy jéghideg a leves, a főétel és a köret se langyosabb a kényelmesen fogyaszthatónál, a desszert pedig jellegétől függően szintén megfelelő állagú és hőmérsékletű.
Még gyakorlott szakácsok számára sem ajánlatos komoly vendégség számára vadonatúj receptekkel próbálkozni – épp elég stresszel jár a vendégség lebonyolítása. A jól begyakorolt ételek vagy ételsor komoly biztonságérzetet ad minden vendéglátónak.
Az étkezés megkezdésére, régi illemtankönyvek tanúsága szerint is, rendszerint a ház asszonya vagy ura adja meg a megfelelő jelet azzal, hogy szájához emeli a kanalat, miként az ebédet vagy vacsorát záró: kávét? teát? kérdés is tőle hangzik el.
Vendéglátóiparban kicsit járatosak jól tudják, hogy a tálalás mindig balról, a leszedés mindig jobbról történik – nem nehéz megjegyezni, és még a népes társaságban elköltött ünnepi étkezés logisztikája is egyszerűbb, ha nem összevissza kell egyensúlyozni a tálakkal.
Minden ünnepi díszbe öltöztetett lakás és asztal fényét emeli néhány szál virág vagy gyertya – de itt is fontos szempont az ízléses, visszafogott díszítés.
Tagadhatatlan, hogy az ünnepi asztalt a jól megválasztott teríték mellett a dekoráció teszi különlegessé. Ezek a tárgyak azonban soha ne jelentsenek akadályt az étkezés során, hanem valóban okozzanak örömet. Ha a túl magas gyertyatartótól nem látják egymást a társaság tagjai, beszélgetni sem tudnak, ráadásul a tálakból is körülményes tányérra szedni az ételeket – célszerű minden kiegészítőt úgy az asztalra helyezni, hogy az étkezést és a társasági együttlétet a legkevésbé se zavarja.
Terítés szempontjából lényegesen egyszerűbb a helyzet, ha büfé jellegű az ünnepi étkezés – ilyenkor egy nagy asztalra vagy asztallá varázsolt bútorra kerülnek az egyes fogások, és ki-ki azzal pakolja meg a kisebb méretű tányérját, amit a legjobban szeret.
A büféasztal tökéletes megoldás: kötetlen, szabad az étkezés A büféasztal tökéletes megoldás: kötetlen, szabad az étkezés
A büféasztalra érdemes külön szekcióban elrendezni a poharakat, tányérokat, evőeszközöket, szalvétákat, valamint külön tálakon a könnyen fogyasztható fogásokat a megfelelő tálaló evőeszközökkel. A klasszikus ünnepi húsleves nem a büféasztalok kínálatát bővítő előétel, a szezonnak és fantáziánknak megfelelően készített saláták, kenyérszeletek, pástétomok annál inkább. Mivel ilyenkor többnyire ácsorogva, beszélgetés közben falatozik mindenki, akkorára érdemes szeletelni, darabolni a péksüteményeket, húsokat, süteményeket, amekkorát kényelmesen, akár egyetlen falatként elfogyaszthat bárki.
Az előkészületeknél szinte mindenki szembesült már azzal a problémával, milyen jó is lenne sok hely és egy szép nagy asztal, hogy lehetőleg minden kényelmesen elférjen az asztalon. Ilyenkor jön jól a bővíthető, kihúzható asztal, de kis praktikákkal, összetolt egyéb bútorokkal is varázsolhatunk.
Nem mindegy azonban, hogy mivel fedjük le az alkalmi asztalokat. A legtöbb családnál ilyenkor a régi családi örökség féltve őrzött szőtt terítői, damasztabroszai, ezeket akár kombinálhatjuk fényes, áttetsző anyagokkal, pl. organzával. Egyetlen dologra érdemes mindenképp figyelmet fordítani: csak egymáshoz illő anyagokat kombináljunk. Színben, mintában, anyagban egyaránt. Gyakran a hófehér abrosz a legideálisabb választás – erre gyakorlatilag bármilyen étkészlet kerülhet. A sötét tónusú, egyszínű terítők fehér vagy világos mintázatú tányérokkal, tálakkal, kiegészítőkkel lesznek elegánsak.
Ne felejtsük, hogy a terítés elsősorban a komfortérzetet és az ünnepi fényeket hivatott emelni – minden esetben eszköz, soha nem jó, ha hivalkodóvá válik. A szépen megmunkált vagy épp üvegasztalokra például elegendő textil, bambusz vagy rattan étkezési alátéteket (szettet) helyezni.
Ha akad a háztartásban kellő számban nagyméretű lapos tányér, különösen feldobja az étkezés hangulatát, amennyiben ezek kerülnek egy textil vagy bambuszalapra – alátéttányérként. Egyben óvják is az asztalt a forró ételektől, és a többi tányért kell csupán folyamatosan cserélni rajta, ahogy változnak a fogások.
Alapszabályok a terítésnél
Vannak a terítésnek olyan alapszabályai, amelyekkel nem árt, ha a vendégváró tisztában van. Mindig csak annyi tányért, poharat és evőeszközt helyezzünk az asztalra, amennyi feltétlenül szükséges a többfogásos menüsorhoz! Fontos, hogy kényelmesen lehessen enni, beszélgetni, és senki ne borítsa magára helyszűkében a forró levest vagy épp a mártást. Só és bors mindig legyen az asztalon – soha nem lehet tudni, ki szeretné továbbfűszerezni a fogásokat.
Ne vigyük túlzásba az asztal dekorálását, legyen hely az ételeknek is! Ne vigyük túlzásba az asztal dekorálását, legyen hely az ételeknek is!
Akár papír-, akár textilszalvétával terítünk, annak mindig a tányér bal oldalán van a helye. A textilszalvétát, amely az igazán ünnepi alkalmakhoz megfelelő választás, a vendégeknek illendő az étkezés kezdetén széthajtani vagy kivenni a szalvétagyűrűből (ez akár lehet saját készítésű darab fémből, papírból, szalmából is), és a combunkra helyezni, nem pedig partedliként a felsőruházatba illeszteni.
Ha többfogásos menüvel készülünk, többféle ital is jár hozzá. Vizespohár nélkül elképzelhetetlen az étkezés, amibe akár gyümölcslé, akár ásványvíz kerül, célszerű a lapos és mély tányérok elé helyezni, hogy könnyen elérhető legyen.
Ha pezsgős vacsoráról vagy ebédről van szó, a pezsgőspohár legyen az első a sorban, amit soha nem szabad színültig tölteni – a nemes ital ne a terítőre folydogáljon. A borospoharak elhelyezése - éppúgy, mint a többféle evőeszközé - könnyű és logikus sorrendet, a fogyasztásét követi, jobbról balra.
A hideg előételekhez, salátákhoz, tenger gyümölcseihez, halakhoz, csirke- vagy pulykahúsból készült fogásokhoz fehérbor illik, amelyeket rendszerint kisebb méretű, enyhén öblös, talpas pohárba öntünk. A fűszeresebb ételekhez, marha- vagy vadhúsokból készült fogásokhoz a testes vörösborok az ideális kísérők – pincehőmérsékleten kínálva. Ha sajttal és gyümölccsel zárul az étkezés, a sajtok fajtájától függően érdemes italt választani. Az érett, nehéz sajtokhoz jobban illik a vörösbor, míg a félkemény, könnyebb típusok mellé a fehérbor a jó választás. Ha desszertborokkal is készülünk, a kisméretű, talpas pohár kerüljön a sor végére.
Az aperitiffel kezdett ebédhez vagy vacsorához nem szükséges az apró poharakat az asztalra ügyeskedni, tálcáról kínálva ki-ki felhajthatja belőle az étvágyserkentő vagy szíverősítő italát. Az üres poharakat pedig könnyedén letehetjük a konyhában.
Az evőeszközök asztalra helyezésének alapszabálya, hogy a kanál és a kés mindig jobbra, a villa mindig balra kerül a tányér vagy tányérok mellett. Ez utóbbiakból sem érdemes kettőnél többet egymásra helyezni – ha az előétel kínáló tálon kerül az asztalra, egy nagyobb és egy kisebb lapostányér elegendő, a leveshez ilyenkor célszerű kisebb tálakat választani, és személyenként feltálalni.
Egy elegáns étteremben sem kell senkinek zavarba jönnie, ha egymás mellett különböző méretű és formájú kések, villák, kanalak fogadják.
Mindig kívülről befelé, a menüsornak megfelelően kell haladni. A sült vagy rántott halételekhez kialakított jellegzetes alakú halvilla és halkés kifejezetten arra szolgál, hogy a gerincről, szálkákról könnyedén lefejthető legyen az értékes sült hal – ez a kés egyáltalán nem éles, tehát ha akadnak otthon halkések, de mondjuk haltekercs szerepel a menüben, nem érdemes az evőeszközök számát növelni vele.
Ha a tányérok előtt még villával és kiskanállal is találkozunk, a villa rendszerint az előétel, a kanál pedig a desszert elfogyasztását szolgálja.
Otthon természetesen, főként kisebb asztaloknál – a desszerthez szánt evőeszköz az étkezés végén, a desszert tálalásával egyidejűleg is az asztalra kerülhet.
Hagyományosan egy háromfogásos menü (leves-főétel-desszert) elfogyasztásához lapos és mélytányér kerül egymásra az asztalon, de ha pl. krémlevest kínálunk, a mélytányér ízléses leveses csészével, illetve kis tállal is helyettesíthető. Ha hideg vagy meleg előétel helyettesíti a levest, azt akár porciózva, szépen díszített tányérokon is szervírozhatjuk, ha már mindenki helyet foglalt. Az egyes fogásokat mindig igyekezzünk megfelelő hőmérsékleten kínálni, ne legyen tűzforró vagy jéghideg a leves, a főétel és a köret se langyosabb a kényelmesen fogyaszthatónál, a desszert pedig jellegétől függően szintén megfelelő állagú és hőmérsékletű.
Még gyakorlott szakácsok számára sem ajánlatos komoly vendégség számára vadonatúj receptekkel próbálkozni – épp elég stresszel jár a vendégség lebonyolítása. A jól begyakorolt ételek vagy ételsor komoly biztonságérzetet ad minden vendéglátónak.
Az étkezés megkezdésére, régi illemtankönyvek tanúsága szerint is, rendszerint a ház asszonya vagy ura adja meg a megfelelő jelet azzal, hogy szájához emeli a kanalat, miként az ebédet vagy vacsorát záró: kávét? teát? kérdés is tőle hangzik el.
Vendéglátóiparban kicsit járatosak jól tudják, hogy a tálalás mindig balról, a leszedés mindig jobbról történik – nem nehéz megjegyezni, és még a népes társaságban elköltött ünnepi étkezés logisztikája is egyszerűbb, ha nem összevissza kell egyensúlyozni a tálakkal.
Minden ünnepi díszbe öltöztetett lakás és asztal fényét emeli néhány szál virág vagy gyertya – de itt is fontos szempont az ízléses, visszafogott díszítés.
Tagadhatatlan, hogy az ünnepi asztalt a jól megválasztott teríték mellett a dekoráció teszi különlegessé. Ezek a tárgyak azonban soha ne jelentsenek akadályt az étkezés során, hanem valóban okozzanak örömet. Ha a túl magas gyertyatartótól nem látják egymást a társaság tagjai, beszélgetni sem tudnak, ráadásul a tálakból is körülményes tányérra szedni az ételeket – célszerű minden kiegészítőt úgy az asztalra helyezni, hogy az étkezést és a társasági együttlétet a legkevésbé se zavarja.
Terítés szempontjából lényegesen egyszerűbb a helyzet, ha büfé jellegű az ünnepi étkezés – ilyenkor egy nagy asztalra vagy asztallá varázsolt bútorra kerülnek az egyes fogások, és ki-ki azzal pakolja meg a kisebb méretű tányérját, amit a legjobban szeret.
A büféasztal tökéletes megoldás: kötetlen, szabad az étkezés A büféasztal tökéletes megoldás: kötetlen, szabad az étkezés
A büféasztalra érdemes külön szekcióban elrendezni a poharakat, tányérokat, evőeszközöket, szalvétákat, valamint külön tálakon a könnyen fogyasztható fogásokat a megfelelő tálaló evőeszközökkel. A klasszikus ünnepi húsleves nem a büféasztalok kínálatát bővítő előétel, a szezonnak és fantáziánknak megfelelően készített saláták, kenyérszeletek, pástétomok annál inkább. Mivel ilyenkor többnyire ácsorogva, beszélgetés közben falatozik mindenki, akkorára érdemes szeletelni, darabolni a péksüteményeket, húsokat, süteményeket, amekkorát kényelmesen, akár egyetlen falatként elfogyaszthat bárki.
