Bella énekléssel gyógyítja meg a betegeket
Egy fiatal nő pusztán énekléssel gyógyít meg beteg embereket. Hogyan? Úgy, hogy megzenésített pozitív megerősítéseken keresztül életjobbító útmutatásokat énekel el, amelyek beépülnek a tudatba, így az emberek olyankor is dúdolják, amikor oda sem figyelnek, így ezek a dalok belső gyógyerővé válnak. Bagdi Bellával, a Jobb veled a világ alapítvány elnökével, a Kórházmisszió megálmodójával beszélgettünk.
Bella nevét ismeri az ország, a kórházi dalos, missziós karitatív tevékenység előtt is számos olyan megmozdulás köthető hozzá, ahol gyerekek vagy betegek százainak tette, tették munkatársaival, segítőivel szebbé a mindennapokat vagy az ünnepeket. Nevelőotthonok, idősek otthona, egészségügyi központok. Olyan helyszínek és olyan emberi sorsok, ahol elkél a segítség.
"Huszonhét éves koromig ugyanúgy éltem én is, mint minden más fiatal nő. Színésznő voltam, önfeledt, gondtalan. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltozott az életem. Nem történt nagy tragédia, csak éppen összeomlott az akkori párkapcsolatom, és a dominó-elv alapján, pillanatokon belül minden más is az életemben. Nem volt munkám, magányossá váltam és keserű, önpusztító gondolatok is megfordultak a fejemben. Aztán egy ismerősöm a káosz kellős közepén azt mondta: menjek el böjtölni. Van egy böjtös tábor, ahova nekem el kellene mennem. Csak néztem rá, minek. Böjtölni nekem? Olyan vékony voltam, elfújt a szél, minek nekem a böjt. Aztán mégiscsak hallgattam rá, elmentem a táborba, ahol öt napon át csak vizet ittam, és gondolkodtam. Magammal foglalkoztam, és csodálkoztam: jé, ilyen jó dolog magammal foglalkozni, magamra figyelni? Olyan dolgokat tudtam meg önmagamról, és magamon keresztül a világról, amelyek gyökeresen megváltoztatták az életemet.
Huszonhét éves voltam az első böjtölésemnél - amire azóta szellemi újjászületésem bölcsőjeként tekintek vissza -, mert ekkor kezdődött el egy olyan szakasza az életemnek, amikor tudatosan próbáltam magamon segíteni, tudatosan próbáltam az életemet jóra fordítani különféle életmódfejlesztő technikákkal, mint pl. pozitív megerősítésekkel, amiket folyton megzenésítettem, hogy napközben őket dudorásszam magamban. Aztán öt évvel később, 32 éves koromban már az első önálló koncertemet tartottam ezekből a dalokból.
"Huszonhét éves koromig ugyanúgy éltem én is, mint minden más fiatal nő. Színésznő voltam, önfeledt, gondtalan. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltozott az életem. Nem történt nagy tragédia, csak éppen összeomlott az akkori párkapcsolatom, és a dominó-elv alapján, pillanatokon belül minden más is az életemben. Nem volt munkám, magányossá váltam és keserű, önpusztító gondolatok is megfordultak a fejemben. Aztán egy ismerősöm a káosz kellős közepén azt mondta: menjek el böjtölni. Van egy böjtös tábor, ahova nekem el kellene mennem. Csak néztem rá, minek. Böjtölni nekem? Olyan vékony voltam, elfújt a szél, minek nekem a böjt. Aztán mégiscsak hallgattam rá, elmentem a táborba, ahol öt napon át csak vizet ittam, és gondolkodtam. Magammal foglalkoztam, és csodálkoztam: jé, ilyen jó dolog magammal foglalkozni, magamra figyelni? Olyan dolgokat tudtam meg önmagamról, és magamon keresztül a világról, amelyek gyökeresen megváltoztatták az életemet.
Huszonhét éves voltam az első böjtölésemnél - amire azóta szellemi újjászületésem bölcsőjeként tekintek vissza -, mert ekkor kezdődött el egy olyan szakasza az életemnek, amikor tudatosan próbáltam magamon segíteni, tudatosan próbáltam az életemet jóra fordítani különféle életmódfejlesztő technikákkal, mint pl. pozitív megerősítésekkel, amiket folyton megzenésítettem, hogy napközben őket dudorásszam magamban. Aztán öt évvel később, 32 éves koromban már az első önálló koncertemet tartottam ezekből a dalokból.
Hogyan gyógyít a zeném?
Nevezhetjük ezer néven a dolgot, de talán a legegyszerűbben így tudnám megfogalmazni: megzenésített pozitív megerősítéseken keresztül életjobbító útmutatások. Nem új keletű a dolog, és nem is légből kapott. Tudományos kutatások eredményeit használom fel, azokat írom, szabom át egy kicsit a saját nyelvemre és az emberek nyelvére, akiknek - hamar észrevettem - nem kellenek a nagy szavak. Mindig megpróbálok úgy szólni a közönséghez, hogy olyanok is megértsék az üzenetemet, akik talán először hallanak ilyen jellegű önismereti előadást.
Tanításokat adok át. A szövegek egy-egy egyszerű tanítás üzenetét közvetítik, gyakran csak egy vagy két mondat ismétlődik, ami mögé hol meditatív, keleties, hol meg nagyon vidám, dinamikus zenét illesztünk be zenésztársaimmal. A dallam abban segít, hogy a szöveg könnyedén beépüljön a tudatunkba, így az emberek akkor is hallják, ismétlik, mantrázzák azt, amikor oda se figyelnek. Önkéntelenül dalolja a lélek, ami belső gyógyerővé válik, és minél többször ismétlik, annál hatásosabb.
A Kórházmisszió célja: felhívni a figyelmet a belső béke megteremtésének a fontosságára és ehhez gyakorlati útmutatókat adni, hogy hogyan kezdjék el a mindennapi rutintevékenységeikbe beépíteni. Gyakorlatilag öt boldogságfokozó technikát tanítok meg, amelyekhez mind kapcsolódik egy-egy dal is, ezzel segítve a gyakorlatok beépülését. Az előadásokon életkortól függetlenül vehetnek részt betegek, orvosok, egészségügyi személyzet, hozzátartozók.
Az öt boldogságfokozó technika:
1. Belső tér megtisztítása
Nagyon fontos minden reggel ébredés után a megfelelő irányba terelni a gondolatainkat. Vagy egy fontos döntés meghozatala előtt. Vagy egy számunkra fontos esemény előtt. Ezt akár ráhangolódásnak is hívhatnánk. Elcsendesedésnek. Koncentrációnak. Aminek a lényege, hogy figyelmünket arra irányítjuk, amit megtapasztalni szeretnénk, és felkészítjük lelkünket a legjobbra. Ezt meg lehet tenni imával, meditációval, egy ennek megfelelő könyv olvasásával, vagy éppen naplóírással.
2. Hála
Komoly kutatási eredmények igazolták, hogy az egyik leghatékonyabb boldogságfokozó technika a hála. Rengeteg történetet lehet olvasni arról, hogyan változtatta meg emberek millióinak az életét a hála gyakorlása. A hála számos jótéteménye közül az egyik legfontosabb adománya, hogy azonnal képes semlegesíteni a negatív érzéseket belőlünk és azt kezdjük el meglátni az adott helyzetben, ami a javunkat szolgálja.
3. Megbocsátás
A meg nem bocsátás terhe iszonyatos energiákat szív el az élettől, a szervezettől, az egészségtől. Ha van valami, ami képes betegségeket előidézni, akkor az a meg nem bocsátás, a sérelmek gyűjtögetése. Ez a dacos harag irányulhat persze más személyekre, szülőkre, párra vagy volt társakra, önmagunkra, de akár helyzetekre is. Életbevágóan fontos megtanulni elengedni a sérelmeinket.
4. Panaszmentes élet
Panaszkodásban akár bajnokok lehetnénk, mi emberek. Egy kísérlet során egy "panaszkarkötőt" kellett viselni, és minden megfogalmazott panasznál egyik csuklóról át kellett tenni a másikra a karkötőt. Kiderült, hogy egy átlagember ajkát naponta 100-300 panasz hagyja el (ez egy hónapban, ha csak 100 panasszal számolok, minimum 3000 panaszt jelent). Ez olyan mértékű negatív súly, amellyel szinte képtelenség megbirkózni. Itt a technika a panasz elvetésére, a negatív gondolatok kiűzésére fókuszál. Azt is e módszer segítségével tanulhatják meg a betegek, hogy nem kötelező a másik panaszát meghallgatni, erősíteni. Ha valaki panasszal érkezik, sajnálkozás és panasz-megerősítés helyett arra kell vinni a beszélgetést, ami jó, örömteli a másik ember életében.
5. Életszeretet, életöröm felerősítése
Az is nagy hiba, hogy elfelejtjük szeretni - csak úgy, a létezés élménye miatt - az életet. Pedig élni jó, élni gyönyörűség. Érzékelni, szemlélni, befogadni a saját és mások életének millió szépséges pillanatát, elmondhatatlan boldogság. Az élet: színek, hangok, ízek, illatok, mozgás, energia. Az élet önmagában, önmagától gyönyör. Ez a módszer arra irányítja a figyelmet, hogyan találhatunk vissza az örömünkhöz."
Dr. Varga Péter, az Ózdi Kórház gyermekgyógyásza egyik lelkes támogatója így beszélt a Life.hu-nak Bella missziós tevékenységéről: "Ötvenkét éves vagyok, elvált, egy tizenkét éves kisfiú édesapja. Nemcsak orvosként, de emberként, édesapaként is meggyőződéssel állítom, hogy ez a misszió, amivel Bella érkezett közénk, olyan szemléletváltást idézhet elő, ami alapvetően változtatja meg az életet. Az embereknek, a betegeknek egyszerűen kell ez a derűlátás, életöröm, életigenlés és optimizmus, ami a dalokból árad. Elgondolkodtat és megváltoztat, olyan dolgokra hívja fel a figyelmet, ami természetes lehetne, de nem az, és segít, hogy a boldogság vezérelje a gondolkodást, az életet."
