„Akkor jöttem rá, hogy ennek a dolognak egyszer és mindenkorra vége” – Életének nehéz időszakáról vallott Náray Tamás
A korábban divattervezőként világhírűvé vált Náray az utóbbi időben festőként és íróként is elképesztő sikereket ér el. Az írás iránti lelkesedését egy terápiás módszernek köszönheti.
Elképesztő életutat jár be Náray Tamás, aki évtizedeken keresztül a hazai divatszakmai meghatározó ikonja volt. Munkáival világhírnévre tett szert, azonban egy ponton túl úgy érezte, nincs tovább. Egy huszárvágással búcsút intett a divatszakmának és külföldre vette az irányt.
„Épp az új kollekcióm bemutatójára készültünk. Ez mindig egy óriási adrenalin löket, ott állok a takarásban a modellekkel, kérem az első zenét, teljes izgalomban van minden és mindenki. Ilyenkor a pulzusom 200, felfokozott állapotban vagyok. Akkor azonban nem éreztem semmit. Akkor jöttem rá, hogy ennek a dolognak egyszer és mindenkorra vége” – árulta el a Sláger Kult legutóbbi adásában Náray Tamás, aki Barcelona vonzáskörzetébe telepedett le és elképesztő sikereket ér el festményeivel, valamint regényeivel. Bár az előbbihez mindig is megvolt az affinitása, írói vénájának kidomborodását a véletlennek köszönheti.
„Volt egy nehéz időszakom, amikor külső segítséget kellett igénybe vennem, nem bírtam elviselni a körülöttem lévő mérgező légkört. Egy terápián általában vissza szoktak menni a születésig, végigveszik a történéseket és leíratják azokat. Volt egy írásbeli készségem, de ezeket nem tudtam leírni. Nem írtam, húztam-halasztottam, nem írtam le, majd mondtam a terapeutának, hogy értse meg, hogy én ezt nem tudom leírni. Eleve mit írjak, hogy születtem, éltem-haltam, dolgoztam? Ekkor nagyon ideges lett a terapeutám – aki egyébként egy imádnivaló nő –, aki azt mondta, hogy: ’Az ég áldja meg, írja úgy, mint egy regényt! Hát csak olvasott már egy regényt az életében, nem?!’. Így kezdtem el írni, amiből Az utolsó reggel Párizsban lett, igaz később lett ez a címe, de így indult az egész” – emlékezett vissza írói szárnypróbálgatására Náray Tamás, aki a Sláger Kult műsorvezetőjének, Szani Rolandnak arról is őszintén mesélt, hogyan éli meg a jelenlegi, korlátozásokkal teli helyzetet.
Elképesztő életutat jár be Náray Tamás, aki évtizedeken keresztül a hazai divatszakmai meghatározó ikonja volt. Munkáival világhírnévre tett szert, azonban egy ponton túl úgy érezte, nincs tovább. Egy huszárvágással búcsút intett a divatszakmának és külföldre vette az irányt.
„Épp az új kollekcióm bemutatójára készültünk. Ez mindig egy óriási adrenalin löket, ott állok a takarásban a modellekkel, kérem az első zenét, teljes izgalomban van minden és mindenki. Ilyenkor a pulzusom 200, felfokozott állapotban vagyok. Akkor azonban nem éreztem semmit. Akkor jöttem rá, hogy ennek a dolognak egyszer és mindenkorra vége” – árulta el a Sláger Kult legutóbbi adásában Náray Tamás, aki Barcelona vonzáskörzetébe telepedett le és elképesztő sikereket ér el festményeivel, valamint regényeivel. Bár az előbbihez mindig is megvolt az affinitása, írói vénájának kidomborodását a véletlennek köszönheti.
„Volt egy nehéz időszakom, amikor külső segítséget kellett igénybe vennem, nem bírtam elviselni a körülöttem lévő mérgező légkört. Egy terápián általában vissza szoktak menni a születésig, végigveszik a történéseket és leíratják azokat. Volt egy írásbeli készségem, de ezeket nem tudtam leírni. Nem írtam, húztam-halasztottam, nem írtam le, majd mondtam a terapeutának, hogy értse meg, hogy én ezt nem tudom leírni. Eleve mit írjak, hogy születtem, éltem-haltam, dolgoztam? Ekkor nagyon ideges lett a terapeutám – aki egyébként egy imádnivaló nő –, aki azt mondta, hogy: ’Az ég áldja meg, írja úgy, mint egy regényt! Hát csak olvasott már egy regényt az életében, nem?!’. Így kezdtem el írni, amiből Az utolsó reggel Párizsban lett, igaz később lett ez a címe, de így indult az egész” – emlékezett vissza írói szárnypróbálgatására Náray Tamás, aki a Sláger Kult műsorvezetőjének, Szani Rolandnak arról is őszintén mesélt, hogyan éli meg a jelenlegi, korlátozásokkal teli helyzetet.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése