Teherbe eshetek a fikuszomtól?
Teherbe eshetek a fikuszomtól? Ez a kérdés valóban beérkezett egy tinimagazin szerkesztőségébe, s nem véletlenül: a magyar gyerekek, tinédzserek kétségbeejtően keveset tudnak a biztonságos szexről.
Rossz helyről rossz információk
A nemi élet és az emberi anatómia egy bizonyos koron túl bizony minden gyerkőcöt érdekel, ami teljesen helyénvaló, csakhogy - hasonlóan a pénzügyek kezeléséhez, ahol szintén hiányos az oktatás - az áhított információt a gyerekek nem onnan szerzik be, ahonnan kellene. Az internetes felnőtt tartalmak, a pornófilmek vagy a szájról szájra terjedő, képtelen ostobaságok alakítják a nemi élethez való hozzáállásukat ahelyett, hogy valódi szakemberektől kapnának pontos információkat. A hazai iskolákban azonban eltekintve néhány végigviccelődött, kínos felvilágosító órától, nem merünk nyíltan, a gyerekek korának megfelelően információkat közölni sem a gyerek fogantatásáról, sem a nemi betegségekről, hogy a pozitív önkép kialakításáról vagy szex és az érzelmek kapcsolatáról ne is beszéljünk.
A szexuális nevelést nem külön tantárgyban kellene oktatni
Ezen szeretne változtatni Mester Dóra szexedukátor, aki a Life.hu-nak mesélt arról, hogyan lehetne a kínos témakerülés helyett szabadon beszélgetni a nemiségről. "Minél régebb óta foglalkozom ezzel a témával, annál inkább úgy látom, hogy a szexet nem kellene a többitől elkülönülő tantárgyként kezelni, hanem az élet szerves részeként, mely szinte minden tantárgyhoz kapcsolódik. Biológiaórán a szaporodást tanítják, ha van felvilágosító óra, azon pedig csak a nemi betegségek és a nem kívánt terhesség elleni védekezésről beszélnek a gyerekeknek. Ehhez képest mi minden még a szex? Intimitásról, érzelmekről, erotikáról nem esik szó, ahogy arról sem, hogy a nemi szerveink nemcsak szaporodásra jók, hanem örömszerzésre is. A szexuális nevelésnek az lenne a dolga, hogy erről a sokszínűségről szóljon."
Az iskolában senki nem mer hozzányúlni ehhez a témához
A gyerekeket erről kellene tehát hatékonyan oktatni, de ez korántsem annyira egyszerű. "A nevelés abban különbözik az oktatástól, hogy az eredmény nem azonnal mérhető, mint egy matekdolgozatnál. Az én felfogásom szerint ebben a kérdésben egy önismereti nevelés lenne a feladat, ami nem azonnal térül meg. Az iskolában pedig senki nem mer hozzányúlni ehhez a témához, pont azért, mert nagy felelősség, amit egy tanár sem meri felvállalni - ráadásul ez nem a biológiatanár vagy az osztályfőnök dolga lenne egyedül, a szülőknek éppúgy szerepük, feladatuk van benne. A gyerekek szexuális nevelését - ha akarjuk, ha nem - már nulla éves korban kezdjük, otthon a családunkkal, az jelenti az alapot, ahogy a gyerek a szüleit látja, erre épülnek rá később a környezet ingerei. Az iskolai szexuális nevelésnél az is problémát jelent, hogy meglegyen a tanár-gyerek intimitás, ami ehhez a témához szükséges, de alapvetően a pedagógusoknak maguknak is tisztába kell jönniük azzal, ők hogyan viszonyulnak saját szexuális kultúrájukhoz, és erről hogyan tudnának hitelesen beszélgetni. Azt is megértem, ha egy pedagógus erre azt mondja, ő nem akar a magánéletéről ilyen szinten beszélni, akkor viszont legyenek szexuális nevelők, akik erre képzettek, és fel tudják ezt vállalni. A szex szó alatt ráadásul sokan sokféle értéket közvetítenek - én azt gondolom, hogy nem szabadna a saját normarendszerünket rátolni a gyerekre. Ehelyett abban tudnánk őket segíteni, hogy megtalálják azt az értéket, amit ők képviselni akarnak, és azt fel is tudják vállalni - ezt az önismereti folyamatot tudjuk nevelőként támogatni."
Meztelenül a gyerek előtt
Szülőként nagy szerepünk van benne, hogy gyerekünknek milyen hozzáállása alakul ki a szexualitáshoz. Azt sem könnyű eldönteni, hogy meztelenül mutatkozzunk-e a gyerkőc előtt. "A gyerekeknek a meztelenkedés teljesen természetes, mint ahogy elsősorban az a természetes, amit otthon látnak, amihez születésüktől hozzászoktak. Ha egy kislány vagy kisfiú otthon sosem látja mondjuk az édesanyját meztelenül, és kamaszként döbben rá, hogy jé, az édesanyjának is van melle, puncija, ő is nő, éppúgy, mint mások, ez jelenthet belső konfliktust akár az ő későbbi férfivé, nővé válása során, vagy abban, ahogy majd ő megéli később a saját apai, anyai szerepét. Ennek ellenére nincs olyan, hogy szülőként így vagy úgy 'kellene' viselkednünk, sokkal inkább azt kell tudnunk felismerni, hogy mi felnőttként mit miért képviselünk, mit hozunk otthonról. Mikor zavarba jövünk, hogy a gyerekünk meglátott meztelenül, akkor érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon miért érezzük, hogy ez baj. Erre nem érdemes normatívát előírni, hiszen minden család más, szerintem a lényeg az, hogy tudatos legyen ez a folyamat. A gyerekek mindenhol ott vannak, és kérdeznek, bejönnek, mikor pisilünk, vagy betétet cserélünk, és felteszik a maguk kérdéseit. Szépen apránként áll nekik össze a kép az évek során, nem egyszerre egy nagy felvilágosító beszélgetésről van szó, hanem finom részletekről. Látják, ha a szüleik megölelik egymást, vagy épp sosem, így ha nem akarunk, akkor is nevelünk - a gyerekek a 'sorok között' olvasnak, azt érzik, amilyenek igazából vagyunk, bármilyen tudatos program alapján neveljük is őket. Azt is fontosnak tartom, hogy legyen egy olyan könyv a gyerek könyvtárában, amiben életkorának megfelelően a fiúk, lányok nemi szervei, a baba születése is benne van a gyerek szintjén. Ugyanúgy, mint bármi más ismeretterjesztő könyv, ez is ott lehet a polcon, hiszen annak ellenére, hogy régen a gyerekek még sokkal jobban beleláttak a szülők életébe, mára a nemiség sokkal inkább tabu, mint a tűzoltóautó vagy bármi más, amiről ismeretterjesztő könyvek szólnak."
Ne tartsuk burokban, válaszoljunk a gyereknek
A gyerekeknek az egész világ egy csodákkal teli terület, amit felfedezhetnek, és a nemi szervek ugyanolyan részei a világnak, mint minden más. Ahogy mi reagálunk rá felnőttként, azt kezdi átszínezni. Nagyon okosan észreveszik, hogy testünk mindig más jelentéssel telik meg a különböző helyzetekben, ezek nagyon tiszták a számukra, és ekkor állítunk fel szabályokat is. Ugyanúgy, ahogy szabály, hogy kezet mosunk étkezés előtt, megtanulják, hogy például nem meztelenkedünk mások előtt. Képessé kell válnunk a kérdéseik megválaszolására ahelyett, hogy megpróbáljuk burokban tartani őket. Egy nagyon védett, zárt környezetben felnövő gyerekre nagyobb sokként zúdulhatnak rá az új világ ingerei, amit nem fog tudni kezelni, ha arra nem tanítottuk meg.
Miért gondoljuk, hogy a szex veszélyes?
Azt szülőként tudjuk, hogy érdemes a gyermekkel az ő szintjén beszélgetni az őt érdeklő testi-lelki folyamatokról, de sokan tartunk attól, hogy ezzel kiszabadítjuk a szellemet a palackból. "Miért gondoljuk, hogy a szex veszélyes? Az erőszaktól például nem féltjük ennyire a gyerekeket. Miközben akár csak ha a híradó elé odaültetjük őket, annyi erőszakos inger éri őket, hogy az nekem sokkal komolyabb kérdés, hogy az erőszakról hogyan beszéljek a gyerekkel, mint az örömszerzésről, családalapításról. Szülőként nem burokban kell tartanunk a gyereket, hanem eszközöket adni neki, minél több járművön megtanítani őt közlekedni. Erre sokszor mi magunk sem vagyunk felkészülve, de valahol el kell kezdeni a saját önismereti folyamatainkat."
A nemi élet és az emberi anatómia egy bizonyos koron túl bizony minden gyerkőcöt érdekel, ami teljesen helyénvaló, csakhogy - hasonlóan a pénzügyek kezeléséhez, ahol szintén hiányos az oktatás - az áhított információt a gyerekek nem onnan szerzik be, ahonnan kellene. Az internetes felnőtt tartalmak, a pornófilmek vagy a szájról szájra terjedő, képtelen ostobaságok alakítják a nemi élethez való hozzáállásukat ahelyett, hogy valódi szakemberektől kapnának pontos információkat. A hazai iskolákban azonban eltekintve néhány végigviccelődött, kínos felvilágosító órától, nem merünk nyíltan, a gyerekek korának megfelelően információkat közölni sem a gyerek fogantatásáról, sem a nemi betegségekről, hogy a pozitív önkép kialakításáról vagy szex és az érzelmek kapcsolatáról ne is beszéljünk.
A szexuális nevelést nem külön tantárgyban kellene oktatni
Ezen szeretne változtatni Mester Dóra szexedukátor, aki a Life.hu-nak mesélt arról, hogyan lehetne a kínos témakerülés helyett szabadon beszélgetni a nemiségről. "Minél régebb óta foglalkozom ezzel a témával, annál inkább úgy látom, hogy a szexet nem kellene a többitől elkülönülő tantárgyként kezelni, hanem az élet szerves részeként, mely szinte minden tantárgyhoz kapcsolódik. Biológiaórán a szaporodást tanítják, ha van felvilágosító óra, azon pedig csak a nemi betegségek és a nem kívánt terhesség elleni védekezésről beszélnek a gyerekeknek. Ehhez képest mi minden még a szex? Intimitásról, érzelmekről, erotikáról nem esik szó, ahogy arról sem, hogy a nemi szerveink nemcsak szaporodásra jók, hanem örömszerzésre is. A szexuális nevelésnek az lenne a dolga, hogy erről a sokszínűségről szóljon."
Az iskolában senki nem mer hozzányúlni ehhez a témához
A gyerekeket erről kellene tehát hatékonyan oktatni, de ez korántsem annyira egyszerű. "A nevelés abban különbözik az oktatástól, hogy az eredmény nem azonnal mérhető, mint egy matekdolgozatnál. Az én felfogásom szerint ebben a kérdésben egy önismereti nevelés lenne a feladat, ami nem azonnal térül meg. Az iskolában pedig senki nem mer hozzányúlni ehhez a témához, pont azért, mert nagy felelősség, amit egy tanár sem meri felvállalni - ráadásul ez nem a biológiatanár vagy az osztályfőnök dolga lenne egyedül, a szülőknek éppúgy szerepük, feladatuk van benne. A gyerekek szexuális nevelését - ha akarjuk, ha nem - már nulla éves korban kezdjük, otthon a családunkkal, az jelenti az alapot, ahogy a gyerek a szüleit látja, erre épülnek rá később a környezet ingerei. Az iskolai szexuális nevelésnél az is problémát jelent, hogy meglegyen a tanár-gyerek intimitás, ami ehhez a témához szükséges, de alapvetően a pedagógusoknak maguknak is tisztába kell jönniük azzal, ők hogyan viszonyulnak saját szexuális kultúrájukhoz, és erről hogyan tudnának hitelesen beszélgetni. Azt is megértem, ha egy pedagógus erre azt mondja, ő nem akar a magánéletéről ilyen szinten beszélni, akkor viszont legyenek szexuális nevelők, akik erre képzettek, és fel tudják ezt vállalni. A szex szó alatt ráadásul sokan sokféle értéket közvetítenek - én azt gondolom, hogy nem szabadna a saját normarendszerünket rátolni a gyerekre. Ehelyett abban tudnánk őket segíteni, hogy megtalálják azt az értéket, amit ők képviselni akarnak, és azt fel is tudják vállalni - ezt az önismereti folyamatot tudjuk nevelőként támogatni."
Meztelenül a gyerek előtt
Szülőként nagy szerepünk van benne, hogy gyerekünknek milyen hozzáállása alakul ki a szexualitáshoz. Azt sem könnyű eldönteni, hogy meztelenül mutatkozzunk-e a gyerkőc előtt. "A gyerekeknek a meztelenkedés teljesen természetes, mint ahogy elsősorban az a természetes, amit otthon látnak, amihez születésüktől hozzászoktak. Ha egy kislány vagy kisfiú otthon sosem látja mondjuk az édesanyját meztelenül, és kamaszként döbben rá, hogy jé, az édesanyjának is van melle, puncija, ő is nő, éppúgy, mint mások, ez jelenthet belső konfliktust akár az ő későbbi férfivé, nővé válása során, vagy abban, ahogy majd ő megéli később a saját apai, anyai szerepét. Ennek ellenére nincs olyan, hogy szülőként így vagy úgy 'kellene' viselkednünk, sokkal inkább azt kell tudnunk felismerni, hogy mi felnőttként mit miért képviselünk, mit hozunk otthonról. Mikor zavarba jövünk, hogy a gyerekünk meglátott meztelenül, akkor érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon miért érezzük, hogy ez baj. Erre nem érdemes normatívát előírni, hiszen minden család más, szerintem a lényeg az, hogy tudatos legyen ez a folyamat. A gyerekek mindenhol ott vannak, és kérdeznek, bejönnek, mikor pisilünk, vagy betétet cserélünk, és felteszik a maguk kérdéseit. Szépen apránként áll nekik össze a kép az évek során, nem egyszerre egy nagy felvilágosító beszélgetésről van szó, hanem finom részletekről. Látják, ha a szüleik megölelik egymást, vagy épp sosem, így ha nem akarunk, akkor is nevelünk - a gyerekek a 'sorok között' olvasnak, azt érzik, amilyenek igazából vagyunk, bármilyen tudatos program alapján neveljük is őket. Azt is fontosnak tartom, hogy legyen egy olyan könyv a gyerek könyvtárában, amiben életkorának megfelelően a fiúk, lányok nemi szervei, a baba születése is benne van a gyerek szintjén. Ugyanúgy, mint bármi más ismeretterjesztő könyv, ez is ott lehet a polcon, hiszen annak ellenére, hogy régen a gyerekek még sokkal jobban beleláttak a szülők életébe, mára a nemiség sokkal inkább tabu, mint a tűzoltóautó vagy bármi más, amiről ismeretterjesztő könyvek szólnak."
Ne tartsuk burokban, válaszoljunk a gyereknek
A gyerekeknek az egész világ egy csodákkal teli terület, amit felfedezhetnek, és a nemi szervek ugyanolyan részei a világnak, mint minden más. Ahogy mi reagálunk rá felnőttként, azt kezdi átszínezni. Nagyon okosan észreveszik, hogy testünk mindig más jelentéssel telik meg a különböző helyzetekben, ezek nagyon tiszták a számukra, és ekkor állítunk fel szabályokat is. Ugyanúgy, ahogy szabály, hogy kezet mosunk étkezés előtt, megtanulják, hogy például nem meztelenkedünk mások előtt. Képessé kell válnunk a kérdéseik megválaszolására ahelyett, hogy megpróbáljuk burokban tartani őket. Egy nagyon védett, zárt környezetben felnövő gyerekre nagyobb sokként zúdulhatnak rá az új világ ingerei, amit nem fog tudni kezelni, ha arra nem tanítottuk meg.
Miért gondoljuk, hogy a szex veszélyes?
Azt szülőként tudjuk, hogy érdemes a gyermekkel az ő szintjén beszélgetni az őt érdeklő testi-lelki folyamatokról, de sokan tartunk attól, hogy ezzel kiszabadítjuk a szellemet a palackból. "Miért gondoljuk, hogy a szex veszélyes? Az erőszaktól például nem féltjük ennyire a gyerekeket. Miközben akár csak ha a híradó elé odaültetjük őket, annyi erőszakos inger éri őket, hogy az nekem sokkal komolyabb kérdés, hogy az erőszakról hogyan beszéljek a gyerekkel, mint az örömszerzésről, családalapításról. Szülőként nem burokban kell tartanunk a gyereket, hanem eszközöket adni neki, minél több járművön megtanítani őt közlekedni. Erre sokszor mi magunk sem vagyunk felkészülve, de valahol el kell kezdeni a saját önismereti folyamatainkat."
