Cinkhiány: hogyan ismerhetjük fel?

A cink fontos nyomelem, mely komoly szerepet tölt a sejtosztódásban, az új sejtek képződésében, illetve az immunrendszer működésében. Ha nincs elegendő cink a szervezetünkben, akkor könnyebben kaphatjuk el a betegségeket.

A szervezetünkben nagyjából 2-3 gramm cink található, főként a csontokban és az izmokban, de emellett találhatunk cinket a vesékben, a hasnyálmirigyben, a májban, a fogakban, a hajban, a bőrben, sőt még a retinában is. A cinknek nagyon fontos szerepe van az egészségünk megőrzésében, elsősorban az immunrendszerünk működéséhez, a fehérjeszintézishez és a szénhidrát-anyagcseréhez nélkülözhetetlen ez a nyomelem.

Mivel rendkívül fontos a szerepe a sejtosztódásban és a növekedésben, ezért a cinkhiány különösen veszélyes lehet a várandós és szoptatós kismamákra, a kisgyermekekre. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (World Health Organization - WHO) a felmérése szerint a világon minden harmadik ember cinkhiányos. Ennek az oka a legtöbbször a nem megfelelő táplálkozás, de cinkhiányt okozhatnak bizonyos betegségek, felszívódási zavarok is. 

A cink rendkívül fontos az immunrendszerünk működéséhez, ezért ha nincs elég belőle a szervezetünkben, akkor könnyebben betegszünk meg, és nehezebben épülünk is fel a fertőzésekből. A cink szükséges ahhoz, hogy a T-sejtek megfelelően fejlődjenek, illetve, hogy a sejteket védelmező membránok is felépülhessenek. 

A cinkhiánnyal összefüggő immungyengeség abban is jelentkezhet, hogy a szervezetünk hajlamosabb lesz a gyomor- és bélrendszeri panaszokra, ezek tünete pedig az állandó hasmenés lehet. Ez különösen a csecsemők számára lehet veszélyes, mert ők a hasmenéstől könnyebben kiszáradhatnak.

A kutatók még nem találták meg, pontosan miért, de a cinkhiány étvágytalanságot okozhat. Az egyik elmélet szerint a cinkhiány olyan területeket érinthet az agyban (például az amygdalát), amelyek az éhségérzetet irányítják. Az alacsony cinkszint emellett ronthatja a szag- és ízérzékelést is, ezek pedig szintén hozzájárulhatnak az étvágytalansághoz. 

A cinkhiány gyengíti a hajhagymákat és a fejbőr sejtjeit, ennek következményeként haj- és fejbőrproblémák alakulhatnak ki, például pigmenthiány, hajhullás, a haj kiszáradása, a hajszálak töredezése és viszketés. A szemöldököt, szempillákat is érintheti a cinkhiány, így azok megritkulhatnak, elvékonyodhatnak. A cinkhiány másik következménye, a pajzsmirigy nem megfelelő működése is okozhat hajhullást. 

A különböző bőrproblémák szintén cinkhiányra utalhatnak: egyrészt a cinknek fontos szerepe van a kollagénszintézisben, ez az anyag szükséges a bőr rugalmasságához, de a sebek utáni gyógyuláshoz is. Másrészt a cink közvetetten védi is a bőr sejtjeit a káros UV-sugárzástól, illetve a szabad gyököktől. A cinkhiányra utaló jelek lehetnek például a pattanások, a száraz és viszkető bőr, az ekcéma, a pszoriázis, vagy a kiütések, illetve a nehezen gyógyuló sebek.

Számos pszichológiai zavar kialakulásában szerepet játszhat a cinkhiány, többek között a depresszióéban, a demenciáéban, a szorongáséban, vagy a súlyos, krónikus stresszében. A cink hozzájárul az érzelmi kiegyensúlyozottságunkhoz, ahhoz, hogy könnyebben feldolgozzuk a nehezebb helyzeteket és megküzdjünk a stresszel. 

Ha tehát az elmúlt időszakban gyakrabban vagyunk rosszkedvűek, nehezen találjuk meg a motivációt, könnyen felkapjuk a vizet, gyanakodhatunk arra is, hogy a szervezetünkben túl kevés a cink. Hasonlóképpen, nemcsak az érzelmi, de a kognitív funkciók is sérülhetnek, például tanulási, koncentrálási vagy memóriával kapcsolatos nehézségeink lehetnek.

Mivel nagyobb mennyiségű cink található a retinában is, ez a nyomelem a látásunk egészségéhez is elengedhetetlen. Hiánya többek között farkasvaksággal (vagyis azzal a jelenséggel, hogy a szürkületben rosszabbul látunk), esetleg zavaros látással járhat együtt. A kutatások szerint a makuladegenerációban szenvedők szervezetében a kelleténél alacsonyabb a cinkszint.

Hogyan érhetjük el a megfelelő cinkbevitelt?

Elsősorban a megfelelő étrenddel, vagyis azzal, hogy cinkben gazdag ételeket eszünk. Ezek közé tartoznak a vörös és fehér húsok, a szárnyasok, a tengeri herkentyűk, a hüvelyesek, az olajos magvak (főleg a mandula, a szezámmag, a tökmag), valamint a teljes kiőrlésű gabonafélék. 

A cinkbevitelt megoldhatjuk étrend-kiegészítőkkel is, de ebben az esetben legyünk óvatosak: egyrészt, a kapszulákban, tablettákban található cinknek csak egy része tud megfelelően felszívódni a szervezetünkben; másrészt, az étrend-kiegészítők szedésével könnyen több cinket juttathatunk a szervezetünkbe a tolerálhatónál. Ha krónikus betegségben szenvedünk, esetleg gyógyszert kell szednünk, mindenképpen egyeztessünk a kezelőorvosunkkal a cinkpótlásról.