Valóban csak kihasználom, ha lefekszem vele?

36 évesen elég magamnak való ember vagyok, szeretem a nyugalmat, a csendet, a sok szabadidőt. Eszem ágában sincs megnősülni, gyereket nemzeni, az nem az én világom. Ezt el is mondtam a barátnőmnek, és úgy tűnt, elfogadja ezt a kapcsolatot ilyennek.

Másfél évig jártunk. Eleinte nagyon kellemes volt, mert nem várt tőlem többet, mint amire képes vagyok…

De ahogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz, úgy vont bele az életébe. Elmesélte a borzasztó múltját, hogy két házasságából két gyerek maradt rá, mindkét férje verte, zsarolta, mindkettő ivott, végül mindkettőtől sikerült elmenekülnie majd elválnia, és most minimálbérből él a két fiával, akik óvodás és kisiskolás korúak.

Eleinte csak nálam találkoztunk lopott órákra, mert neki mindig rohannia kellett a gyerekekért, olyankor nagyon romantikus időt töltöttünk együtt, és ennyi nekem elég is volt. De aztán a srácok gondjai begyűrűztek az életünkbe, ráadásul a kisebbik óvodába ment, így letelt a gyed is, tehát Anikónak újra munkába kellett állnia. Egyre kevesebb időnk maradt. Ekkor vezettük be azt, hogy nem nálam találkozunk, hanem amikor a fiúk már lefeküdtek, akkor én megyek fel hozzá.

Valóságszagú randevúk

Ez a megoldás már korántsem tetszett nekem annyira, túlságosan hétköznapi lett a szerelmünk, a lakása mindig a feje tetején állt, játékok, kis ruhák, cipők szétdobálva, a lámpákból mindig kiégett valamelyik égő, a fürdőszobát meg se lehetett közelíteni a sok száradó és szennyes ruhától, szóval ez így már nem volt túl idilli. Mégsem hagytam el, mert nagyon jólesett a ragaszkodása, az imádata.

Tényleg mindent elkövetett, hogy a körülményekhez képest jól érezzem magam, kényeztetett, főzött rám, és hát a legfontosabb, hogy az ágyban is maximálisan odaadó volt. Így hát maradtam még egy ideig.

Kezdett ijesztővé válni

De aztán besokalltam. Anikó egyre jobban belém szeretett, a szerelme már kezdett terhessé válni. Ha egyik héten nem mentem fel, zokogva hívott telefonon, vagy másnap ott várt a munkahelyemnél, hogy ugye, nem hagyom el, szóval ijesztő lett. Könyörgött, hogy ne hagyjam el, mert abba ő belehal. Na, ez az, amit egy férfi nem bír. Ez a lerázhatatlan rajongás már az agyamra ment, a fenyegetései, a lelki zsarolásai inkább dühítettek, mint meghatottak volna.

Épp elkezdődött a nyár, amikor döntöttem: szakítottam vele. Számítottam rá, hogy ezt nem fogja olyan egyszerűen tudomásul venni, és mindenáron vissza akar majd csalogatni, de abban reménykedtem, hogy idővel én is, ő is megismerünk valaki mást, és elfelejtjük egymást. De Anikónak esze ágában sem volt elfelejteni engem. Valahogy a fejébe vette, hogy én vagyok az ő testi-lelki társa, akihez akkor is egy életre hű marad, ha sose veszem feleségül, és haláláig csak engem imád majd. És ezt szinte naponta a tudomásomra is hozta. De már hiába.

Már nem éreztem iránta semmit

Igaz, rokonszenvet, sajnálatot éreztem iránta, de szerelmet többé nem. Próbáltam más nőkkel ismerkedni, volt is egy-két kalandom, sőt, egy-két hétre még barátnőm is lett, de egyik nő sem érintett meg. Ugyanakkor Anikó rohamozása nem enyhült. Egyik nap, úgy két hete, éjfél tájban mentem haza, és azt látom, hogy ott ül a társasház lépcsőjén és sír. Könyörgött, hogy ne küldjem el, hadd jöjjön fel a lakásomba, mert beszélni akar velem. Mit tehettem, felhívtam.

A lakásban aztán zokogva elmondta, hogy a srácok néhány napra vidéken vannak az anyjánál, így nem kell aggódni miattuk, de ő nem tudott mit kezdeni a szabadidejével, mert csak rám tud gondolni. És arra kér, szánjam meg, feküdjek le vele, mert nem bír az érintésem nélkül élni. Azt is elmondta, hogy nem kér semmi mást tőlem, nem akarja, hogy szeressem, nem akarja, hogy a kedvese legyek, nem akarja, hogy újra rendszeresen találkozzunk, mert csak annyit szeretne, ha néha szeretkeznék vele, akár csak egyszer egy hónapban.

Biztosan ezt akarom?

Férfi vagyok, ez az alku már elgondolkodtatott. Mert az igazat bevallva, én sem találtam azóta olyan nőt, akivel annyira élvezetes lett volna a szex, mint Anikóval. Végigszeretkeztük az éjszakát, és meg kell mondjam, nagy élmény volt. Reggel aztán elküldtem, és ő szépen el is ment, nem nyaggatott, nem hisztizett. Még csak nem is csüngött a nyakamban a búcsúzásnál még tíz percig, mint régen.

Szóval tartotta a szavát, csak szex, és semmi más. Amikor elment, csináltam egy kávét, és elgondolkodtam. Biztosan ezt akarom? Tényleg belemennék egy olyan kapcsolatba, ahol kizárólag szex van? Működne ez? És vajon ő képes lesz-e erre hosszú távon?

Önző vagyok, tudom, de én ezt a megoldást is csak átmenetinek gondoltam, addig, míg nem találok mást. De vele mi lesz? És mi lesz az érzelmeivel, a lelkével?

Van-e jogom kihasználni őt szexuálisan, miközben tudom, hogy soha többé nem kell másra? Jót teszek-e vele, vagy rosszat, ha teljesítem a kívánságát, és időről időre együtt töltöm vele az éjszakát?