Kiút a hepatitis C fertőzésből

A hepatitis C fertőzéssel élőknek a betegség mellett gyakran meg kell küzdeniük a társadalom részéről a kórképet övező alaptalan félelmekkel és megbélyegzéssel.

Az orvosszakma és a hepatitises betegek érdekeit képviselő betegszervezetek munkájának köszönhetően mára sokat javult a helyzet. Egyre inkább sikerül áttörni a társadalmi kirekesztés falát, eloszlatni a félelmeket. A korszerű terápiás lehetőségeknek köszönhetően pedig egyre nagyobb valószínűséggel ki lehet gyógyulni a fertőzésből.

A HCV fertőzés korábban a megfelelő társadalmi ismeretek és igazán hatékony kezelési lehetőségek hiányában hasonlóan nagy stigmát jelentett, mint például az AIDS. Számos negatív képzet, téves információ él sokak fejében a betegségről. Sosem felejtem el, milyen üdítő érzés volt őszintén beszélgetni nagynénémmel a betegség okairól. Számos erénye mellett konzervatív asszony, így annak, hogy több mint tíz évig saját maga előtt is letagadta az fertőzöttségét, egyik fő oka az volt, hogy a hepatitis C hallatán azonnal egy rocksztár kicsapongó élete jelent meg lelki szemei előtt. Amellett, hogy tisztáztuk a félreértést, egyben arról is sikerült meggyőznöm, hogy nem az ő feladata megítélni mások életmódját. Fő, hogy ma már bárkinek, aki HCV fertőzött, esélye van a gyógyulásra.

A fertőzést a legkonzervatívabb életstílus mellett is meg lehetett kapni

Az orvosi célokra felhasznált vért és vérkészítményeket 1992 előtt nem szűrték, mert még nem is tudtak a kórokozó létezéséről. Hányan válhattak akkoriban fertőzötté azok közül, akik akkor például egy műtét, szülés vagy közlekedési baleset során vért kaptak, és aztán adhatták tovább a vírust pl. fogorvosnál vagy tetováló szalonban, mit sem tudva a májukat titkon romboló vírusról? Szintén kiemelten veszélyeztetettek lehetnek az egészségügyi dolgozók, vagy a tartósan egészségügyi intézetben gondozottak, valamint a HCV pozitív anyák gyermekei. Sőt, manapság a fiatalok körében hatalmas népszerűségnek örvendő testékszerek is veszélyforrást jelenthetnek a fertőzés szempontjából.

Ha valaki veszélyeztetett, kiemelten fontos, hogy részt vegyen szűrésen. Egyrészt minél előbb el lehet kezdeni a megfelelő kezelést, másrészt tisztában kell lennie azzal, milyen lépéseket kell megtennie annak érdekében, hogy ne adja tovább a fertőzést. Fontos tudni, hogy a HCV sokszor évekig, évtizedekig nem okoz tüneteket. A fertőzött látszólag teljesen "egészséges", semmi nem utal arra, hogy májproblémája lenne. Éppen ezért sokan csak későn (olykor sajnos túl későn) mennek orvoshoz, akkor, amikor már a májuk súlyosan károsodott. A késői orvoshoz fordulás mellett előfordul az is, hogy az érintett ugyan tud betegségéről, mégis elutasítja a terápiát. Ezért is volt fordulópont nagynéném életében az, amikor a Vírusos Májbetegek Országos Egyesületének (www.vimor.hu) klub eseményén megtudta, hogy van megoldás a problémájára.

A betegklubokban a test gyógyulása mellett a lélekkel is foglalkoznak. A beszélgetések során meg lehet ismerni egymás történeteit, megtudni, kinek, hogyan sikerült legyőzni félelmeit, megküzdeni a bizonytalansággal, ismét bízni a jövőben és boldogan megélni a mindennapokat. A betegszervezetek sokat tesznek azért is, hogy ne övezze már a betegséget félelem és megbélyegzés a társadalom részéről.

A gyógyulás érdekében a májbetegségekkel foglalkozó, úgynevezett hepatológiai centrumokat kell felkeresni. A központokban a betegség specialistái a rendszeres kontroll mellett segítenek abban is, hogyan lehet hozzáférni a leghatékonyabb terápiás lehetőségekhez. A legújabb terápiák elérése ugyanakkor korlátozott: egy szakmai szempontok mentén felállított várólista alapján juthatnak hozzá a betegek. A várólistára kerülésről a hepatológia centrumokban dolgozó szakorvosok döntenek a betegek általános egészségi állapota és helyzete alapján. Az orvosok gyógyító munkájának köszönhetően a vírus mellett végleg megszabadulhatunk attól a lelki tehertől is, amit a betegség jelent.

Forrás